All posts in Életmód

Tinédzser korban a legtöbb fiatal elsődleges vágya az, hogy végre felnőtt lehessen és ahelyett, hogy megmondják neki, hogy mikor mit kell csinálnia, mik a kötelezettségei, önálló módon a saját ura legyen.

Háromféle leendő szülő létezik. Az egyik az, aki már jó előre túlaggódja és gondolja az egész babázást, az összes könyvet elolvassa, és minden rémtörténetet elhisz. Ő az, aki fel van arra készülve, hogy a következő években egy szemhunyásnyit sem fog aludni, és az élet közel sem olyan egyszerű, mint gyerek nélkül.

Bizonyára mindannyiunknak van legalább egy olyan ismerőse, aki bár a társaság középpontja és minden vele töltött perc egy élmény, ám de rendkívül bosszantó módon állandóan elkésik mindenhonnan, néha nem is keveset.

Amikor egy családban megszületik az első baba, akkor a szülők – és persze a nagyszülők – egész napja a pici körül forog. Aztán ahogy telnek-múlnak a hónapok, és a csecsemőből totyogó lesz, úgy lenne igénye az anyukának – és az apukának – némi szabadidőre.

Azt már rég megszoktuk, hogy az autóban lennie kell elsősegély ládikának, ami a legalapvetőbb eszközöket, kötszereket tartalmazza, ám az már sokkal kevesebb embernek jut eszébe, hogy legalább ugyanilyen hasznos, ha otthonunkban is van egy összekészített csomag.

Az élet igazi hullámvölgy. Néha fent, néha lent, de legyünk őszinték, ez valahogy így is van rendjén. Hisz ha mindig minden tökéletesen alakulna, akkor egy idő után nem is tudnánk igazán értékelni a jót, hisz nem lenne ellenpólus, amihez hasonlítani tudnánk.

Felnőttként szinte már megszoktuk – már amennyiben ezt meg lehet -, hogy ébresztőórára kelünk, és már rögtön ébredés után az első dolgunk, hogy nyúlunk a telefonunkért, megnézzük a híreket, illetve azt, hogy érkezett-e bármilyen munkával kapcsolatos üzenetünk, amíg aludtunk.

Amíg egyedül élünk, addig az anyagiakkal kapcsolatban relatíve egyszerű a dolgunk. Van valamekkora keresetünk, abból rendezzük a költségeinket és a maradék pénzt – többé-kevésbé – felelősségteljesen elosztjuk.

Sok régi vágású ember tartja magát ahhoz az elvhez, miszerint a sírás a gyengeség jele, és hogy egy férfinak gyakorlatilag sosem szabad ennyire elengednie magát.

Amikor egy szerettünk, vagy egy jó barátunk valamiért szomorú, akkor igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy jobb kedvre derítsük. Ez egy ösztönös lépés, és teljesen független attól, hogy mennyire komoly a kiváltó ok.