Bizonyára mindannyiunknak van legalább egy olyan ismerőse, aki bár a társaság középpontja és minden vele töltött perc egy élmény, ám de rendkívül bosszantó módon állandóan elkésik mindenhonnan, néha nem is keveset.
Ráadásul nem segít sem a könyörgés, sem a fenyegetőzés, hisz bármilyen alkalomról is van szó, mindig van egy jó kifogás a tarsolyában, hogy épp miért nem ért oda időben valahová. Időnként persze előfordul, hogy mi magunk vagyunk ezek az ismerősök és nekünk nem sikerül pontosan megjelennünk sehol. Nos, akárhogy is legyen, ez csak eleinte vicces és cuki, hosszútávon bizony rendkívül idegesítő és bosszantó tulajdonság. Persze lehet ellene tenni, ám ahhoz, hogy sikerrel járjunk – akár mi magunkról van szó, akár egy barátunkról -, ahhoz bizony hatalmas elszántságra és tudatos kitartásra van szükség. Utóbbi esetben a legegyszerűbb trükk, ha simán korábbi időpontot mondunk a valósnál, így pár alkalom után – amikor esetleg időben érkezve még vár ránk fél órát – jó eséllyel megtanulja az illető, hogy jobban jár, ha pontosan érkezik.
Jóval bonyolultabb a helyzet, ha mi vagyunk a notórius késők. Ilyenkor a legbölcsebb, ha első körben számba vesszük, hogy mi a legfőbb oka annak, amiért soha nem érünk oda sehova, majd ezt próbáljuk meg orvosolni. Sokan ugyanis például túlszervezik a napjukat, és olyan sűrűn betáblázzák, hogy esélyük sincs arra, hogy valahol a közepe felé ne csússzanak meg. Ha így van, vállaljunk kevesebb találkozót. Megint mások piperézkedéssel veszítenek sok időt. Ilyen esetekben inkább még előző este fürödjünk és készítsünk össze mindent másnapra. A legfontosabb trükk pedig az ilyen esetekben, hogy az első pár hétben mindenhová menjünk oda legalább fél órával korábban. Így szép lassan megszokjuk, hogy milyen érzés az, amikor várni kell a másikra és belénk ivódik, hogy a pontosságot bizony nem véletlenül tartják akkora erénynek. Amint pedig ez megtörténik, észrevétlenül is elkezdünk odafigyelni arra, hogy mindig időben érkezzünk meg mindenhová.