All posts in Életmód

Napjainkban még inkább aktuális kérdés az osztott albérlet, mint bármikor a múlt folyamán. A nagyvárosokban – főképp a fővárosban – hatalmas luxusnak számít egyedül bérelni egy lakást, s bár munka mellett erre természetesen már lehet igényünk, amíg főiskolások, egyetemisták vagyunk, addig jóval bölcsebb közösen kivenni egy lakást.

Sokan már a húszas éveik végén azon kapják magukat, hogy belesüppedtek a mindennapok egyhangúságába és képtelenek kilépni a komfortzónájukból.

Talán kár is magyarázni, hogy miért a szerelem az egyik legszebb dolog az életben. Hisz aki már volt szerelmes, az jól tudja, hogy ilyenkor az ember egy egész más dimenzióba kerül át, a hétköznapi problémák szinte egy csapásra tovatűnnek és a vágyaink végtelenül leegyszerűsödnek.

Amikor egy kisbaba megszületik, akkor a szülei hetekig, hónapokig képtelen betelni vele. Ahelyett, hogy kihasználnák azt a pár óra nyugalmat, ami éjszakánként – és talán délutánonként – jut, inkább gyönyörködnek az újszülöttben.

Vannak emberek, akik az élet napos oldalára születtek. Ők azok, akik bármihez is fognak, az összejön, legyen szó akár a leglehetetlenebb ötletről is.

Megdöbbentő, de a felnőtt lakosságból nagyjából minden negyedik ember járt már úgy, hogy a párja egyszer csak szó nélkül eltűnt és ezzel véget is vetett a kapcsolatuknak.

Érdekes dolog a hajkorona, egyeseknek sűrű és gyönyörű, míg mások minden egyes szál megtartásáért keményen megküzdenek. Van, aki már egész fiatalon kopaszodni kezd és vannak férfiak, akiknek még nyugdíjas korukban is tökéletes a frizurájuk.

Amikor kisgyerekek vagyunk, akkor az egyik első dolog, amit egy közösség kapcsán megtanítanak, az az, hogy ha megbántottunk valakit, vagy összeveszünk valakivel, akkor bizony bocsánatot kell kérni.

A párkapcsolatok általában pontosan ugyanúgy kezdődnek, ahogy a barátságok. Szép lassan bekúszik az életünkbe, a mindennapjaink részévé válik, eleinte szinte észrevétlenül, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem is emlékszünk, hogy milyen volt előtte.

Az utóbbi években gyakran emlegetett kifejezés az én idő, amely korunk egyik – némiképp kényszerből született – vívmánya és elsősorban a kisgyermekes anyukák körében hangzik el sűrűen.