Sokan már a húszas éveik végén azon kapják magukat, hogy belesüppedtek a mindennapok egyhangúságába és képtelenek kilépni a komfortzónájukból.
Persze ez a felismerés bekövetkezhet jóval később is – sokaknál pedig soha -, ám ilyenkor a legtöbb esetben előbb-utóbb felmerül a gondolat: talán nem vagyok jó helyen? Változtatnom kellene valamin? Azt az életet élem, amire vágytam? Ez a krízis sokunk életében bekövetkezik egyszer, ám az ilyenkor megfogalmazódó kérdéseinkre iszonyatosan nehéz megfelelő válaszokat találni. Hisz mi van akkor, ha csak a pillanatnyi elégedetlenségünk mondatja ezt velünk? Mert hát mi van akkor, ha most hirtelen felindulásból teszünk egy drasztikus lépést, amit később már hiába bánunk meg, nem tudjuk visszacsinálni. Hogyan jöhetünk rá, hogy valóban rossz úton járunk és változtatnunk kellene az életünkön?
Első lépésként ilyenkor hagyjunk időt magunknak. Ez azért is fontos, mert ezzel megadjuk a lehetőségét annak, ahogy a hirtelen felbukkanó, ámde átmeneti tényezőket kizárjuk. Ha még hetek – vagy hónapok – múltán is úgy érezzük, hogy valami nincs rendben, akkor jön el az ideje egy alapos önvizsgálatnak. Ehhez nyugodtan vegyük igénybe szakember segítségét, amennyiben úgy érezzük, hogy szükséges. Lépésről lépésre haladjunk és alaposan fontoljuk meg – őszintén -, hogy az élet fő területeivel mennyire vagyunk elégedettek. Szeretjük a munkahelyünket? Ha igen, akkor ezzel párhuzamosan azzal is elégedettek vagyunk, ahogy a karrierünk alakul – pl. a fizetés, előrelépési lehetőségek, hosszú távú terveink -. A párkapcsolatunkban boldog vagyunk? Úgy érezzük, hogy megtaláltuk azt, akivel leélnénk az életünket – vagy ha egyedülállóak vagyunk, akkor az kényszer, vagy tudatos döntés eredménye -. Vannak esetleg olyan álmaink, vágyaink – akár egy utazás, vagy hobbi -, amit még nem valósítottunk meg és ez okoz hiányérzetet? Nagyon fontos, hogy kendőzetlen őszinteséggel álljunk ezekhez a kérdésekhez, hisz csak így lehet majd hosszú távon eredményesen változtatni azon, ami a boldogságunkhoz elengedhetetlen.