Hogyan ápoljuk a régi barátságokat?

Amíg az ember fiatal és a középiskola padját koptatja, vagy épp egyetemista, addig még úgy gondolja, hogy mindig, minden ilyen egyszerű lesz. Pedig az élet bizony tartogat bőven meglepetéseket és fordulatokat, s míg időnként bőkezűen osztogatja a szép napokat, máskor a hullámvölgyekkel sem bánik szűkmarkúan.

Fiatalon azonban még jóval kevesebb a felelősség, és sokkal nagyobb a szabadság – még akkor is, ha ezt esetleg néha nem így érezzük -. Ezekben az években pedig olyan kapcsolatok és barátságok születnek, amelyek a későbbiekben már nem, vagy csak nagyon ritkán, épp ezért ezekre nagyon kell vigyázni. Erre főként akkor döbben rá az ember, amikor ténylegesen elkezdi a nagybetűs életet, és beköszöntenek a szürke hétköznapok. Egyre több tennivaló mellé egyre kevesebb szabadidő párosul és ennek sajnos egy idő után már a barátok isszák meg a levét. Szép lassan sokasodni kezdenek azok a programok, amelyeket lemondunk – mert inkább pihennénk pár órát, vagy ami még rosszabb, tényleg képtelenség odaérnünk -, és bizony ezzel párhuzamosan a türelem és a megértés is fogyni kezd.

Egyre kevesebbszer hívnak és keresnek, majd szép lassan, hónapok, talán évek múltán teljesen meg is szakad a kapcsolat. Azonban ha szerencsések vagyunk, akkor pár barátság túlvészeli ezt az időszakot és a harmincas-negyvenes éveinkben is mellettünk áll pár gyerekkori barátunk. Ekkorra már jól megtanuljuk, hogy mekkora érték ez, és milyen ritka kincs, úgyhogy megpróbálunk megtenni mindent, hogy ez a helyzet így is maradjon. Ha pedig fiatalabbak vagyunk, akkor még időben kapcsolhatunk, hogy minél több jó ismerőst magunk mellett tudjunk tartani. Persze ez így sem lesz egy könnyű feladat, de ha pár szabályt betartunk, akkor sikerrel járhatunk. Az egyik ilyen az az őszinteség. Valljuk be, ha fáradtak vagyunk, vagy nincs kedvünk találkozni, helyette beszéljünk meg egy másik időpontot, ám ahhoz már akkor is tartsuk magunkat. Jelöljünk ki pár havonta egy hétvégét és csináljunk valami felejthetetlen közös programot. Az sem katasztrófa, ha csak félévente, netán évente sikerül összehozni, de legyen egy hagyomány, ami összetartja a barátságot.