Tényleg sokkal nehezebb az élet két gyerekkel?

Amikor az első gyermek már totyogni kezd, akkor jön el az a pillanat sok szülő életében, amikor a hosszúra nyúlt éjszakák és hasfájástól átsírt nappalok emlékét köd kezdi betakarni és egyre többször merül fel a “de jó lenne még egy” gondolata.

Ám a vágyakozással együtt jön az aggódás is. Tudom majd ugyanúgy szeretni a másodikat? Lesz elég időm mindkét gyerekre? Bírni fogjuk türelemmel, anyagiakkal? Aztán amikor az ismerősök csak annyit mondanak, hogy ahol elfér egy, ott elfér a második is, akkor egy picit elszégyelljük magunkat, pedig ezek a kérdések igenis jogosak. A helyzet az, hogy az élet egészen más két kisgyerekkel, mint egyel. Ugyanakkor nem lesznek feltétlen nehezebbek a hétköznapok a kistestvér megérkezte után, csak teljesen mások. Van ugyanis egy hatalmas különbség az első és a második baba érkezte között: méghozzá a rutin, amit az azóta eltelt időben megszereztünk. A második csemeténél már nem hívogatjuk a védőnőt naponta, itt már nem aggódunk a fürdővíz hőmérsékletén (mert vakon beállítjuk tökéletesre). Itt már tudjuk mikor miért sír a pici, és ismerjük azokat a trükköket, amelyek garantálják a nyugodt éjszakai alvást.

Ugyanakkor néha meg kell állni egy pillanatra és észnél kell lenni. Immáron két gyerkőc van, két felnőttre, és az anyuka figyelmét sokkal jobban leköti a kisebbik. Ez így van rendjén, ám megvan a veszélye annak, hogy emiatt a nagyobbik inkább az apuka felé húz. Ilyenkor egy kicsit vissza kell billenteni a mérleg nyelvét és helyreáll a világ rendje. A szereteten természetesen kár aggódni, az ugyanis nem osztódik, hanem duplázódik ilyenkor. Az anyagiak más kérdés, ott persze érdemes számot vetni még a terhesség előtt, ám azzal érdemes számolni, hogy nagyon sok mindent nem kell újra megvenni a második gyereknek (főleg, ha ugyanolyan nemű lesz, mint a tesója). És hát legyünk bármilyen rutinosak, bizony lesznek nehéz napok (és még nehezebb éjszakák). De ezek nagyon gyorsan eltelnek és már csak szép emlékként fogunk rájuk visszatekinteni, főleg amikor napról napra megtapasztaljuk az egyre erősödő testvéri köteléket.

Vélemény, hozzászólás?