Noha az idők kezdete óta úgy tekintünk a férfiakra, mint az erősebbik nemre, az utóbbi években szerencsére egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek azt mondják, hogy problémás ez a felfogás.
Az érzelmeknek és az érzéseknek ugyanis csak ideig-óráig lehet parancsolni. Ha pedig ezeket elnyomjuk, akkor azzal óriási károkat okozhatunk, ez a folyamat pedig – sajnálatos módon – generációról generációra, apáról fiúra száll. A probléma gyökerét ugyanis legtöbbször a neveltetés adja. Mivel a társadalom elvárja, hogy egy férfi minden szituációban erős és megingathatatlan legyen – hiszen ettől férfias -, így már egészen kicsi kortól kezdve ezt nevelik bele a fiúkba. Gondoljunk csak arra a szituációra például, amikor azt halljuk, hogy valaki úgy dorgálja a fiát, hogy azzal érvel, neki nem szabad sírnia, hisz sírni csak a lányok szoktak. Ez azonban teljes tévút, hisz egy fiú ugyanúgy érző ember, mint ahogy egy lány is az, és ezzel – hogy már ilyenkor elfojtják az érzéseit – csak azt érik el, hogy felnőttként is ezt tekinti normálisnak.
Ez már önmagában hatalmas probléma, ám erre rakódik rá az, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a férfiak élete egyáltalán nem könnyebb, mint a nőké, sőt. Állandó megfelelési kényszer, az anyagiakon való aggódás – főképp, ha már túl van a családalapításon – ezek mindennapos szorongások, amikről ráadásul fél, vagy szégyell beszélni, hisz mélyen beleivódott, hogy egy férfi mindig erős, és semmiképp sem sajnáltatja magát. A szorongásokat azonban fel kell(ene) oldani, ám ehhez le kell gyűrni egy társadalmi gátat, és meg kell birkózni azzal, hogy még mindig nem igazán elfogadott az, hogy egy férfinak lelki problémái lehetnek. Ezért aztán sokan inkább továbbra is magukba fojtják a gondjaikat, amelyek szép lassan felemésztik őket. Ennek az eredménye pedig az, hogy boldogtalanok, depresszióval küzdenek, és minden nap egy harc a belső démonok ellen. Ez ellen azonban érdemes, és kell is tenni. Ha a közvetlen környezet erre nem alkalmas, akkor szakember segítségét kell igénybe venni, hisz ez egy áldatlan állapot, amiben a lehető legkevesebb időt szabad csak eltölteni.