Máriapócs Kelet-Magyarország búcsújáró helye, ahol nagyon sok ember megfordult már. Vallási hovatartozástól, nemzetiségtől függetlenül betegek, egészségesek, fiatalok és öregek látogatják meg Magyarország legismertebb zarándok helyét. A Mária-kegykép (amely már háromszor könnyezett és csodás gyógyulásokat tett) varázslatos látványa mindenkiben megszólaltat egy csodálatos érzést: nem vagy egyedül a világban.
A Máriapócsi Szűzanya 2015-ben 16. alkalommal fogadta a határon túlról érkező csaknem 200 magyart Kárpátaljáról. A zarándoklatot minden éven a Beregszászi Magyar Esperesi Kerület szervezi meg július hónapban, amely idén 17-19. közzé esett. A zarándokok Asztély-Beregsurány határátkelőtől indulnak énekelve, imádkozva és 60 km-t tesznek meg gyalog. Bizony nem könnyű feladatot vállalnak, de szívükben él a vágy, hogy találkozzanak a csodát tévő Máriával. Mindenki más és más valamiért megy el e helyre: köszönetért, háláért, kérésért, áldásért. A kétnapos gyaloglás igen fárasztó, de az áldozathozatal, amit megtesznek és a felajánlásuk valamiért, valakiért elfeledteti a talpukon kialakult hólyagokat, a fáradtságot és a tikkasztó hőséget. Olyan valaki várja őket, aki vigasztalást nyújt a testi és lelki fájdalmaikra.
A kegykép legelőször 1696-ban könnyezett. Ezt a képet 1697-ben Lipót császár rendeletére Bécsbe vitték és helyette néhány év múlva egy másolatot küldtek Pócsra. A másolat is azonban egy csoda lett a magyarság életében, hisz 1715-ben (idén 300 éve) ez a kép is könnyezni kezdett, ami megismétlődött századunk elején 1905 decemberében. Azóta rengetegen gyógyultak meg különböző betegségükből, szabadultak meg az alkohol és más függőségek rabságából. Az egekbe felszálló imák és Mária-énekek meghallgattatásra találnak. A magyarok égi édesanyja megsegíti e kis történelem tépázta nemzetet. A Boldogasszony Anyánk című ének, amely a magyarok első himnusza, így zeng a zarándokok ajkán:”Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról!”