Az utóbbi években rengeteget lehet hallani a spórolás fontosságáról és persze arról is, hogy az embereknek jóval tudatosabban kellene hozzáállni a pénzügyeikhez.
Rendszeresen félretenni azonban nem a legegyszerűbb feladat, főleg, ha amúgy is úgy érezzük, hogy nem keresünk annyit, amennyiből kényelmesen meg tudunk élni. A helyzet azonban az, hogy ebben a témában az ember hajlamos az önámításra, és lehet, hogy alapvetően bőven tudna spórolni, csak a különböző szokásai ezt nem teszik lehetővé. A legjobb, amit tehetünk ilyen helyzetben, hogy fogunk egy papírt, egy ceruzát, no és az elmúlt hónapok részletes költéseit és számolunk. Első körben nézzük meg, hogy a fizetéshez – vagy ha úgy pontosabb: a bevételekhez – képest milyen arányban vannak a kötelező kiadások. Ez egy kardinális pont, ilyenkor ugyanis sokan nem egészen úgy tekintenek erre a fogalomra, mint ahogy az a gazdaságtudományi nagykönyvben meg van írva. A kötelező kiadás alatt ugyanis szigorúan csak a kötelező kiadásokat értsük. Azaz a rezsit, a biztosításokat, az ételt (de az éttermet, kávézót már nem), és a bérleti díjat, illetve a hiteltörlesztéseket.
A kávézó, a mozi, a telefonszámla, az edzőterem bérlet – és a sor napestig folytatható – természetesen fontos dolgok, ám a legkevésbé sem kötelező kiadások. Így ha azt látjuk, hogy a bevételeink nagyobb részét ezek teszik ki, akkor érdemes nagyon alaposan átgondolni, hogy valóban megéri-e a keresetünk java részét a hobbijainkra költeni, avagy inkább szelektáljunk egy nagyot és a megspórolt összeget hosszú távú célokba fektetjük. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni, ám ez az önvizsgálat arra mindenképpen tökéletes, hogy sokkal tisztábban lássuk a lehetőségeinket. Könnyen lehet ugyanis, hogy ilyenkor azzal a szomorú ténnyel szembesülünk, hogy a bevételeink valóban annyira alacsonyak, hogy abból szemmel látható összeget nem igazán lehet félrerakni. Ilyenkor érdemes elgondolkodni a munkahelyváltáson, illetve a plusz bevételi források keresésén.