Noha első blikkre talán azt gondolnánk, hogy a rágózás egy modern találmány, valójában nagyon régre nyúlik vissza az eredete. Persze akkoriban még nem volt mentolos laprágó, de helyette gyanta alapból, különböző fűszerekkel és füvekkel ízesítve gyártottak rágnivalókat.
Sőt, az ókorban – elsősorban Görögországban – még ez helyettesítette a fogmosást is. Fakéregből kinyert gyantával tartották távol a szájszagot, és a fogak tisztaságáért is ez felelt. Aztán az indiánok nevéhez köthető az első igazi mérföldkő a ma ismert rágógumi megszületését illetően. Ők ugyanis a fenyő kérgéből megszerezhető gumiszerű anyagot használták erre a célra – ami állagban sokkal jobban hasonlít a ma ismert termékekhez -, igaz a cél ott elsősorban nem a friss lehelet, vagy a hófehér fogak voltak, hanem az, hogy a hosszú utak során akkor is tudják csillapítani a szomjúságukat valamivel, amikor nem találtak ivóvizet.
A tizenkilencedik század közepéig ez nagyjából így is maradt, amikor is a paraffin elkezdte kiszorítani ezt a természetes anyagot. Ma pedig már az egész csupán történelem, hisz a boltok polcai roskadoznak a különféle méretű, és ízesítésű rágógumiktól, így gyakorlatilag bárki megtalálja az ízlésének megfelelő típust. Rágózni pedig jó, méghozzá több szempontból is. Egyrészt eltávolítja a fogközökből az ott ragadt ételdarabokat, arról nem is beszélve, hogy friss – avagy kellemes illatú – leheletet biztosít. A fogszuvasodás elleni védelemben is nagy szerepe van, méghozzá azért, mert fokozza a nyáltermelést, így megelőzve a különböző baktériumok elszaporodását. A számtalan pozitív tulajdonsága ellenére azonban nem árt észben tartani, hogy a túlzásba vitt rágózás akár káros is lehet. Egyfelől azért, mert a cukormentes változatokban található édesítőszer nagy mennyiségben hashajtó hatású, ám ennél sokkal komolyabb gondokat okozhat maga a rágás. Ha ugyani napi szinten órákat műveljük, akkor az megterheli az állkapcsot és az ízületet, aminek a vége kattogás és fájdalom lehet. Módjával alkalmazzuk tehát, kihasználva az előnyeit, ám arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ne töltse ki az egész napunkat.