Minden ember életében meghatározó, hogy milyen volt a kapcsolata az édesanyjával, egész felnőtt létét, magatartását befolyásolhatja egy rossz kapcsolat. Az anyasebet a feltétel nélküli, magáért a gyermek létéért való anyai szeretet hiánya okozza. Ez a legnagyobb pszichés trauma, ami a gyermeket érheti és nagyon nehezen gyógyul.
Jó esetben a gyermek anyja szemének tükrében látja önmagát, mint szeretetre méltó embert és képes lesz később emiatt szeretni és elfogadni magát, a korai minta miatt tudunk később kötődni párunkhoz. Szerető anya mellett egy lelkileg egészséges felnőtté cseperedik a gyermek, bármilyen nehéz körülmények között élnek is. De egy elérhetetlen, kiszámíthatatlan, vagy bántalmazó anya mellett semmi nem működik normálisan. Talán meghalt fiatal korunkban, vagy a saját érzelmi sérülésével volt elfoglalva, amit talán ő is úgy örökölt. Ekkor olyan korai kapcsolati élményeket kapunk, ami azt bizonyítja, hogy a világ nem biztonságos, az élet nem fogad szeretettel és mi sem vagyunk szerethetők.
Az anyasebnek köszönhetően állandóan másokhoz hasonlítjuk magunkat, versengünk, gyenge kapcsolati határaink vannak, nehezen tudunk nemet mondani, magunkat hibáztatjuk mindenért. Az anyai szeretet hiánya sok deformitást okozhat, az ilyen lány felnőtt kapcsolataiban ki van szolgáltatva párjának, bármit megtesz azért, hogy a férfi szeresse. Fiúk esetében az anyaseb önbizalomhiányos, szeretet-analfabéta felnőttet idéz elő, aki tele van gátlásokkal nem mer önfeledten szeretni. Gyakran minden nőben az anyai kielégítetlen szeretetet keresi. Az anyasebet csak akkor nem adja tovább saját gyermeküknek az anyák, ha a saját veszteségeiket feldolgozták meggyászolták és nem a gyermeküket tekintik az érzelmi támogatás fő forrásának. Az anyasebet enyhítheti egy törődő, szeretetteli nagymama, vagy szeretetre képes személy, de sokszor átfogó önismereti lelki munkára van szükség a gyógyuláshoz.