A gyermek, akit várva várunk, és aki az anyukája hasából bújik elő, a következő generáció tagja. Azt látni, ahogy felnő, egy nagy élmény minden szülő számára, hiszen énjük, vagy éppen a nagyszülők énjének visszatükröződését láthatjuk bennük.
A szavak, amiket és ahogyan mondják, a mozdulataik, arcvonásaik mind egyediek, mégis sokszor egy-egy rokont juttatnak eszünkbe, egy nagypapát, vagy esetleg dédnagymamát. Mondják, hogy a gyerekek a nagyszülőkre szoktak hasonlítani és ez általában be is igazolódik. Tanítani őket, míg éhes szemük kíváncsian falja a tanultakat, utánzásuk, ahogyan elsajátítanak dolgokat, mind kedves, szeretetteljes dolog. A gyereknevelés sokszor csodálatos pillanatokat okoz a szülőknek. És meg van az a szépsége is, ami miatt gyönyörködünk egy gyerekben, aki a folytatásunk.
A gyerekeket tanítani hálás feladat, hiszen öröm adni, és jó látni, ahogyan a gyermek megtanul valami újat, valamit, amit tőlem tud, én adtam át neki, és megtanulja hamar, mert a gyerekek szeretnek tanulni. Na, nem feltétlen az iskolában, de általában dolgokat, amiket utánzás révén sajátítanak el. A gyereknevelés szépsége egy kedves mosolyban, érintésben, a gyerek hangjában van, amikor jól jön ki egy pillanat, aminek a szülő is örülhet. Persze, vannak vesződséges dolgok is, de az élet mindig megy tovább. És a szép dolgok sokáig tartanak. Gyerek és szülő között nagy a szeretet kapcsa, és ez a kapocs hosszú évtizedekig is eltarthat. Gyereket nevelni jó dolog, mert minden fontos és általunk lényegesnek tartott dolgot átadhatunk a gyermekünknek, aki mint a szivacs szívja magába a tanultakat. A gyereknevelés tele van szépséggel, és ez a gyerek-szülő kapcsolatának egyik legszebb része. Amikor még csak pár éves a gyerek, és csupa mosolygás, kíváncsiság és derű. A legszebb kor, és ezt a szülő tudja.