Az élet igazi hullámvölgy. Néha fent, néha lent, de legyünk őszinték, ez valahogy így is van rendjén. Hisz ha mindig minden tökéletesen alakulna, akkor egy idő után nem is tudnánk igazán értékelni a jót, hisz nem lenne ellenpólus, amihez hasonlítani tudnánk.
Persze van, amikor a negatív szakasz túl hosszú, ilyenkor aztán úgy érezzük, hogy az egész világ összefogott ellenünk. Megesik, hogy sem a munkában, sem a magánéletben nem találjuk meg a számításunkat jó hosszú ideig, s bizony nem ritka, hogy ekkor még a hobbink sem tölt el minket kellő elégtétellel. Ezekben az időszakokban teljesen rendben van, ha időnként letargikusak vagyunk és elhagy minket az optimizmus, idővel úgyis összekapjuk magunkat, és ahogy mondani szokás, ráébredünk, hogy hajnal előtt a legnagyobb a sötétség és egyszer csak minden jóra fordul majd. Amikor pedig egyenesbe jönnek a dolgok, akkor elérkezik a jól megérdemelt boldogság időszaka, amikor szebben csiripelnek a madarak, és a felhők is ritkábbak az égen.
De mi van akkor, amikor már jó ideje minden sínen van, nincs semmi, amiért igazán elégedetlenek, vagy stresszesek lehetnénk, ám mi mégsem érezzük azt, hogy jól vagyunk. Amikor boldognak kellene lennünk, hisz mindenünk megvan – az élet minden egyes területén – ám mi mégsem vagyunk azok. Pedig oly sokáig vártunk rá, hogy majd amikor már minden összevág, akkor végre igazán boldogok lehetünk. Az érzés azonban nem igazán jött el, mi pedig értetlenül állunk, hogy vajon mitől lehet ez? A válasz pedig sokszor egyszerű – ám ennek ellenére nem egykönnyen feldolgozható -. A hiba ugyanis a gondolkodásmódunkban van, ami a modern kor egyik velejárója. Nevezetesen az a baj, hogy hajszoljuk a boldogságot, ez pedig a régmúlt emberének eszébe sem jutott. Csak tették a dolgukat, megélték a nehezebb és a könnyebb napokat, szomorúak voltak, amikor úgy alakult és örültek, amikor volt miért. A ma embere azonban szüntelenül a boldogságot keresi, ezzel együtt pedig nagyon túlértékeli. A boldogság ugyanis nem egy állandó állapot, hosszú távon fenntarthatatlan. Időnként van benne részünk, ám ezek lehet, hogy csak percek, vagy órák. A lényeg inkább az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, olyan emberek vegyenek körbe, akik értékelnek minket és legyen bennünk elég erő ahhoz, hogy legyűrjük a nehézségeket, amiket az élet elénk sodor.