Ahány ember, annyiféle beállítottság, és bizony a legtöbbünk fejében él egy szilárd elképzelés, hogy szülőként majd hogyan neveljük a gyermekünket, az elméleteket sokszor felülírja a gyakorlat.
Hiába is tervezünk ugyanis ilyen hosszú távra, számtalan dolog befolyásolja azt, hogy végül majd egy-egy helyzetben hogyan döntünk. Lehet, hogy fáradtak, frusztráltak, vagy épp dühösek leszünk, de az is megeshet, hogy a kérlelő szempár hatására egy csapásra elengedjük az elveinket. Az azonban minden szülő számára fontos, hogy a gyermeke elsajátítsa azokat a tudásanyagokat, amelyek felkészítik a nagybetűs életre, és melyek segítségével könnyebben helytáll majd. Azonban azt kiszűrni, hogy mik is ezek, s hogy mi az ami fontos, mi az ami felesleges, az bizony egy nagyon nehéz folyamat.
Azért is nehéz, mert a mostani generáció már egész más, mint amilyen a szülőké volt – bár ez persze mindig is így volt -, és azok a tapasztalatok, amiket az évtizedek alatt szereztünk, jószerivel már hasznavehetetlenek. Egy digitális korban élünk, és bizony a helyzet az, hogy a legtöbb hasznát bizonyos kompetenciáknak vesszük, nem pedig a fejünkben lévő tudásanyagnak. Hisz két kattintással bárminek utána tudunk nézni, ám ha nem ismerjük a módszert, akkor akadhatunk csak el igazán. Már most is erősen tapasztalható, hogy a legkönnyebben az boldogul az életben, aki gyorsan tud alkalmazkodni, és aki birtokában van annak a képességnek, hogy villámgyorsan változtat, ha az élet úgy kívánja meg. Ezen gondolatmenet alapján pedig már körvonalazódik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a gyermekünkkel akkor teszünk jót, ha a létező összes különórára beíratjuk, ha a sportolás mellett zenélni is tanul, vagy ha a fennmaradó szabadidejét nyelvtanulással tölti. Ennél jóval fontosabb, ha ehelyett szabadon kiélheti a kreativitását, ha unatkozhat, és ha készségeket sajátít el. Így tud ugyanis igazán fejlődni és így lesz belőle talpraesett ember, aki semmilyen váratlan helyzettől nem riad vissza, és ha problémával találkozik, akkor egyből a megoldás után kutat. Persze ez szülőként nem mindig egyszerű, hisz úgy érezhetjük, hogy a gyermekünk lemarad valamiről, ám ez nem így van, és a későbbiekben hálásak leszünk azért, mert hagytuk kibontakozni.