Minden nő anya?

A hölgyek különösen érzékenyek tudnak lenni, ha a korukról van szó. Ennek nemcsak egyszerűen a hiúság az oka, elsősorban nem az apró ráncok miatt aggódnak a szemek körül, sokkal inkább a terméketlenség az, ami megviseli őket.

A ketyegő biológiai órával már igencsak fiatalon elkezdik őket ijesztgetni, sokan éppen emiatt kötnek házasságot tízen-huszonévesen nagy sietve, hogy fiatal anyukák lehessenek, hogy még akkor is szépek és kívánatosak legyenek majd, amikor a gyermekük már leérettségizett. De vajon tényleg minden nő vágyik a családalapításra? A pszichológusok jelentős része nagyjából ugyanazt hangoztatja, mint a szüleink és nagyszüleink: az ember megházasodik, majd egyik gyerek után jön a másik, ez az élet rendje. A valóságban azonban korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Nyilván vannak szerencsés helyzetek, jól-sikerült párkapcsolatok és boldog családok, azonban ha jól körülnézünk, akkor számos példát láthatunk olyan házasságokra is, amelyekben a felek a legkevésbé sem érzik jól magukat. Ha nincs közös gyermek, a megoldás viszonylag egyszerű: egy adott ponton beadják a válópert, aztán mindenki megy a maga útjára, abban a reményben, hogy a következő partnerrel már sikeresebb lesz a kapcsolatuk. Ahol azonban már gyerekek is vannak, tovább bonyolódik a helyzet, hiszen ilyenkor már az emberek sokkal nehezebben lépnek ki még legpocsékabb kapcsolatokból is.

De mi van azokkal a nőkkel, akik egyszerűen soha nem akartak gyereket szülni? Vagy, talán akartak életüknek egy bizonyos szakaszában, de végül mégsem vállaltak babát különböző okokból? Valóban természetellenesnek minősülne az, ha valaki a szabad akarat révén biztosított joga által úgy dönt, hogy nem alapít családot? Attól, hogy valaki más elveket vall, mint mi, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illetőnek beteges vagy elferdült elképzelései vannak az életről. Számos olyan sikeres nő él szerte a nagyvilágban, aki a munkájának szentelte az életét és nem biztos, hogy ha újrakezdhetnének mindent, akkor bármit is másképp csinálnának. Nemcsak a karrieristákról, a törtetőkről van szó, vagy azokról, akik nagy vagyont akarnak szerezni, azonban érdemes lenne elfogadni, hogy vannak olyan nők és férfiak egyaránt, akiknek az életét nem a család, hanem valami egészen más tölti ki, legyen az akár a munkájuk, a hobbijuk vagy a jótékonykodás valamilyen formája. És igen, ezek az emberek is lehetnek elégedettek, ahogyan sajnos az is lehet éppenséggel depressziós, aki látszólag boldog családban él!

Vélemény, hozzászólás?