Régen a házasság és a családalapítás kérdése jóval egyszerűbb volt. A 19. század közepéig még sok esetben előre elrendeltetett, hogy ki kihez menjen hozzá, de akinél nem is így történt, azok is általában már túl voltak a párválasztáson, mire betöltötték a huszadik életévüket.
Aztán a világ mind ipari szinten, mind társadalmilag óriási fejlődésen ment keresztül, mindössze pár évtized alatt. A korai házasság – és ezzel a gyerekvállalás – pedig egyre kevésbé volt jellemző, olyannyira, hogy napjainkra az első szülés időpontja rendkívül kitolódott, átlagosan már közelíti a harminc évet. Ez persze nem véletlen, hisz az emberek ma már sokkal szabadabban élnek és millió más cél lebeg a szemük előtt, ráadásul a többség úgy van vele, hogy egyedülállóként is jobb, mint egy rossz párkapcsolatban. Épp ezért nem siet senki és a legfőbb cél, hogy megtaláljuk az igazit. De felmerül az is, hogy a felelősségteljes gondolkodás egyre nagyobb teret hódít. Azaz nem csak a saját álmok kergetése – vagy mondjuk úgy: egy icipici önzőség – az oka annak, hogy egyre később állapodnak meg az emberek, hanem az is, hogy felelősen gondolkodnak, miszerint addig nem szabad lehorgonyozni, amíg nem élik ki magukat, nehogy a hiányérzet később a kapcsolatuk rovására menjen.
De akkor mikor érezhetjük azt, hogy tényleg itt az ideje összekötni valakivel az életünket és családot alapítani? Nos, ez egy nagyon nehéz kérdés és csak akkor találjuk meg rá a megfelelő választ, ha teljesen őszinték vagyunk magunkkal szemben. Méghozzá azért, mert minden ember más és más, mindenkinek vannak rejtett vágyai, amiket ha nem teljesít be, akkor idővel hiányérzete lesz. Legyen szó utazásról, karrierről, vagy egyszerűen csak bulikról és fesztiválokról, akkor járunk igazán jól, ha ezeket beteljesítjük, mielőtt megállapodnánk. Mert a családalapítás hosszú-hosszú évekre egész embert kíván. Egy gyermek minden időnket lefoglalja, mellette nem lehet karriert építeni, vagy bejárni a világot. Az pedig óriási felelőtlenség, ha a saját vágyaink háttérbe szorítása miatt a későbbiekben boldogtalanok leszünk, és rosszabb esetben ez a család széthullásához vezet. Legyünk tehát őszinték magunkhoz és csak akkor vágjunk bele életünk legnehezebb fejezetébe, amikor tényleg készen állunk rá.