A balusztrádok azok a függőleges, vázaszerű oszlopok vagy korlátok lábai, amelyek fából, vasból, kőből vagy más anyagokból készülhetnek. A mellvéd több oszlopból áll, amelyek egyenletesen helyezkednek el és összekapcsolódva alkotják a balusztrádok által támasztott díszkorlátot.
Más szavakkal, a balusztrád egyetlen oszlop, a tartóoszlop például több ilyen oszlopból áll, a mellvéd pedig az összes oszlop, amely egységként van összekapcsolva. A mellvéd a neve a korlátnak az erkélyen, tornácon vagy teraszon. Lehet beltérben vagy szabadban is. A balusztrád alakja általában keveredik a ház vagy a kültéri épület építészeti stílusával, és a simától a rendkívül díszes kinézetűig terjedhet. A balusztrádok és a mellvédek először Kr. E. 13. és 7. század között jelentek meg, és megtalálhatók voltak az ősi barlangokban, az asszír palotákat ábrázoló szobrászati falfestményekben. A korai és a dinasztikus Kína építészete jelentős szerkezeti céljaira is felhasználták ezeket: festéket alkalmaztak, hogy megakadályozzák a fa bomlását; a tetők kiemelkedő túlnyúlásokkal voltak ellátva, hogy megvédjék az épületet az esőtől, és teraszokat építettek az épület többi részének támogatására.
Ezeknek a kínai épületeknek a teraszai mellvédekkel voltak ellátva, és a 10. századra márvány és fa balusztrádok egyaránt megtalálhatók voltak a privát kertekben. Az ebből az időszakból származó balusztrádok teteje vagy feje meglehetősen részletes volt, felhők közepette repülő sárkányok vagy repülő főnixek motívumait ábrázolva. Mások gránátalmát és lótuszvirágot mutattak be, amelyek a kertekben is megtalálhatók voltak. A reneszánsz korától kezdve a klasszikus kőből készült mellvédek népszerűek voltak, és olyan oszlopokat tartalmaznak, amelyek rövid szárúak, abacusszal (négyzet alakú födém), talppal és egy vagy két gyűrűs izzóval, valamint homorú (cavetto) és domború (ovolo) díszlécekkel rendelkeztek.