A legtöbb ember élete során átél legalább egy szerelmi csalódást. Visszatekintve ugyan könnyű azt mondani, hogy ez egy szükséges rossz, no meg hogy ebből is rengeteget lehet tanulni, ám annak, aki ezt épp aktuálisan átéli, vajmi kevés vigaszt nyújtanak ezek a szavak.
Pedig valahogy tényleg így van. A tinédzserkori kapcsolatok magas lángon égnek, de persze a legtöbből még hiányoznak az igazi értékek, elsősorban azért, mert ezek még csak két tapasztalatlan ember első szárnypróbálgatásai. Így aztán a legtöbb ilyen korban kezdődött kapcsolat nem is tart túlságosan sokáig – bár vannak kivételek -, hisz mire az ember megtanulja, hogy mit hogy kellene csinálni egy párkapcsolatban ahhoz, hogy az hosszútávon működjön, addigra már rég elkövet annyi hibát, ami a románc végét okozza. Ezek közül a hibák közül bizony a hűtlenség a leggyakrabban előforduló, s ez nem csak a tinédzserekre és a fiatal felnőttekre, de az idősebbekre is igaz. Így hát rengetegszer felmerül a kérdés: mit tegyünk, mit tehetünk, ha a párunk hűtlen volt? Van visszaút, meg tudunk, meg szabad bocsátani?
Erre válaszolni gyakorlatilag lehetetlen, hisz ahány párkapcsolat, annyiféle körülmény játszik közre, ám ilyen esetben jó, ha a lehetőséghez képest megfontoltan átgondoljuk a helyzetet és feltesszük magunknak és párunknak a megfelelő kérdéseket. Amikor egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, akkor az első, amit érdemes átbeszélni őszintén, az az, hogy milyen okok vezettek a hűtlenséghez. Ugyanis ha megvannak a kiváltó tényezők, akkor közelebb jutunk ahhoz, hogy együtt eldönthessük, vajon helyrehozható-e a kapcsolat. A másik, ami nagyon fontos ilyen esetben, az az, hogy a partnerünk teljes mellszélességgel és őszintén helyre akarja-e hozni a dolgokat. Amennyiben ugyanis nem, akkor felesleges minden további ténykedésünk. Amennyiben viszont azt látjuk, hogy szívéből bánja a dolgot, kezdetét veheti egy többlépcsős folyamat, amely során a saját felelősségünket is meg kell vizsgálni és persze azt is ki kell mondani, hogy mi magunk meg tudunk-e bocsátani, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. Ez egy hosszú procedúra, ám csak akkor van értelme, ha a végére érve tényleg teljesen meg tudunk bocsátani és vissza tudjuk építeni azt a bizalmat, ami átmenetileg elveszett. Mert ha erre nem vagyunk képesek, akkor el kell engedni a másikat, hisz bizalom nélkül nincs jól működő kapcsolat.