Így erősítsd meg a kapcsolatod a gyermekeddel

Bárki bármit mond, szülőnek lenni az egyik legnehezebb feladat a világon. Amíg nem tapasztaljuk meg, addig rengeteg – zömében téves – elképzelésünk van arról, hogy majd milyen érzés lesz, hogy milyen szabályokat fogunk következetesen megtartani, és persze hogy hogyan csinálunk majd mindent gyökeresen másképp, mint ahogy azt a szüleink tették.

Aztán a várandósság csodálatos időszakát követően egyszer csak felgyorsulnak az események, és azon kapjuk magunkat, hogy ott van velünk egy picuri kis ember, aki mindenben ránk van utalva. Mi pedig tesszük a dolgunkat, szép lassan összefolynak a napok, és hol jobban bírjuk a megpróbáltatásokat, hol kevésbé, de kitartóan végezzük, amit kell. A kisbabából pedig szempillantás alatt totyogó, sétáló, szaladó, és persze fecsegő kisgyermek lesz, mi pedig ráeszmélünk, hogy a neheze még csak most jön. Most már nem egy magatehetetlen csecsemőért felelünk, hanem egy önálló emberi lénnyel kell megtalálnunk a közös hangot és úgy nevelnünk, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki vele. Ez pedig eleinte nem is olyan egyszerű feladat – főleg a dackorszak közepén -, ám jól bevett szokásokkal és trükkökkel sokkal könnyebbé tehetjük.

A legfontosabb, hogy a gyerekkel töltött idő tényleg kettőtökről szóljon. Ilyenkor ne máshol járjanak a gondolataink, hanem a picire koncentráljunk. Ugyancsak lényeges a kettesben töltött idő, méghozzá napi szinten. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha negyed órában van egy közös kis rituálé – például egy mese fogmosás után -, ami minden nap, menetrend szerint megtörténik. Bár ezt a legtöbb szülőnek nem kell külön hangsúlyozni, a szeretetteljes érintéseknek is hatalmas szerepük van a mélyebb kapcsolat kialakítása szempontjából. Ezért aztán jól jegyezzük meg, hogy az öleléseket és a puszikat nem lehet túlzásba vinni, minél több, annál jobb! Egy kicsivel nehezebb dió megszokni, hogy a gyermekünk egy teljesen különálló ember, önálló érzésekkel és gondolatokkal. Ezt azonban fontos tiszteletben tartanunk és megértenünk, hogy bizony ő is lehet szomorú, elégedetlen, vagy épp mérges. Ehhez kapcsolódik, hogy a lelki fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen, hogy jó hallgatósága legyünk és minden nap elmondhassa nekünk – többször is – az érzéseit és a tapasztalatait.