Az emberek gondolkodásmódja alapjaiban változott meg az elmúlt száz évben és különösen igaz ez a fejlett országokban élők esetében. Míg régebben a társadalmi helyzete a nagy többségnek pontosan behatárolt volt, ma már közel sem ennyire behatároltak a lehetőségek.
Hiszen szinte a csapból is az folyik, hogy bárki lehet sikeres és vagyonos, csak akarnia kell és persze tennie érte. Ez azonban egy nagyon veszélyes dolog, hisz túlzott – és folytonos – optimizmusra késztet minket, aminek igazándiból nincs valóságalapja. Gondoljunk csak bele egy pillanatra. Ha úgy éljük a mindennapjainkat, hogy folyton az jár a fejünkben, hogy igenis lehetünk annyira sikeresek, mint egy-egy – például startup céggel befutott – milliárdos, vagy a város legsikeresebb építési vállalkozója, és úgy gondoljuk, hogy nekünk is lehet akkora házunk, olyan autónk, és mehetünk évente többször ugyanúgy egzotikus helyekre nyaralni, akkor tulajdonképpen megállás nélkül irigykedünk, még ha ezt elsőre nem is feltétlen így érezzük. Ennek pedig pontosan ez az elharapózott, túlzott optimizmus az oka, miszerint elhisszük, hogy mindenki lehet – kiemelkedően – sikeres.
Ugyanígy a magánéletünkre is roppant káros hatással lehet, ha nem engedjük, hogy néhanapján sötétebben lássuk a dolgokat. A média, és a közösségi oldalak ugyanis elhitetik velünk, hogy csak az a normális, ha minden mindig tökéletes és a kapcsolataink felhőtlenek. Ez azonban a való életben nem így van, és ha a – többnyire erőltetett és igazándiból alaptalan optimizmusból fakadó – elvárásaink nem teljesülnek, az hosszú távon nagy megterhelő, és bizony lelki gondokhoz vezethet. Persze szó sincs arról, hogy minden napunk zsörtölődéssel teljen, de igenis lehetünk néha negatívok, és ne érezzünk lelkiismeret furdalást amiatt, ha épp pesszimista hangulatban ébredtünk. Mert az élet valójában pontosan ilyen. Hol fent, hol lent. Ez pedig így is van rendjén, hisz aki nem tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor valami nem az igazi, akkor a jót sem tudja majd értékelni.