Sok emberben – bár elsősorban a férfiakra jellemző ez – él az az elképzelés, miszerint a fő feladatuk az, hogy megteremtsenek mindent a családjuk számára. Ez alatt elsősorban az anyagi javakat kell érteni, ám az a hagyományos modell, ami a múlt század második feléig még hellyel-közzel működőképes volt, ma már csak nagy áldozatok árán teljesíthető.
Negyven-ötven évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt lehetetlen feladat, hogy egyetlen ember eltartsa az egész családot, és egy keresetből aránylag nyugodtan – ha nem is luxuskörülmények között, de létbiztonságban – megéljenek. Ma már ez egyáltalán nem egyszerű. Még mindig vannak olyan szakmák, amelyekkel igen magas bérezés érhető el, illetve a egyéni vállalkozók közt is találni szép számmal olyan sikeres embereket, akik az átlagbér többszörösét is megkeresik, ám ha az átlagot nézzük, akkor bizony az a helyzet, hogy egy nyolc órás munkahely legtöbbször nem fizet annyit, amennyiből három-négy ember meg tud élni.
Ilyenkor pedig vagy felborul a klasszikus családmodell – és a pár másik tagja is munkát vállal, még kisgyerek mellett is -, vagy a fő kereső bővíti ki a bevételeit úgy, hogy azok fedezzék a szükséges kiadásokat. Ezt mellékállás vállalásával lehet a legkönnyebben kivitelezni, ám nem árt alaposan átgondolni, hogy valóban ez-e a legjobb megoldás mindenkinek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a heti – nagyjából – negyven órányi munkaidő alaposan kitolódik, nem ritkán akár hatvan-hetven órára is. A bevételek persze emelkednek, ám ennyi, munkával töltött idő mellett nemigen jut másra energia. Azaz a kereső fél kimarad a családi élet nagy részéből, a gyereknevelésből, és bizony ilyen felállás mellett az sem ritka, hogy idővel a házasság is megromlik, hisz az együtt töltött idő az alvásra és az étkezésekre redukálódhat. Abban az esetben, ha ez egy erős bevételi forrás, akkor érdemes kitűzni egy intervallumot – mondjuk 1-2 évet -, ami alatt összejön annyi pénz, amit befektetve már szabadul fel idő, ám ha ez nem lehetséges, akkor könnyen lehet, hogy jobb megoldás az, ha inkább mindkét fél dolgozik, de mellette marad idő egymásra és a fontosabb dolgokra is.