Évezredes hagyománya van annak, hogy a férfiak erősek, kitartóak, sérthetetlenek és úgy állják az élet megpróbáltatásait, mint ahogy fűzfa a pusztító vihart.
A valóság azonban szöges ellenétet ennek. Persze a társadalom merőben más szerepet szán az erősebbik nemnek, ám – és ez azt hiszem nem egy meglepő kijelentés – ők is ugyanolyan érző lények, akiknek megvannak a saját félelmeik és a saját démonjaik. Persze ezek sokszor mások, mint a nőknél, ám míg a gyengébbik nem tagjainál teljességgel elfogadott, hogy lehetnek lelki problémáik, addig a férfiak esetében ez még mindig sokszor egy stigma. Ezért aztán sokuk nem is osztja meg gondjait másokkal, még akkor sem, amikor a kilátástalanság szinte maga alá temeti őket. Épp ezért mindig járjunk nyitott szemmel és figyeljünk arra, hogy a jelek mit mutatnak. Tényleg minden rendben van férfitársunkkal, vagy csak a büszkeség mondatja vele? Vagy mardossa a kétség valami olyan miatt, ami a legtöbb férfi életében időnként visszatérő jelenség?
A leggyakoribb ok az valamilyen anyagi probléma. A társadalom szemében ugyanis egy férfinak önfenntartónak kell lenni és ebbe az egyenletben nemigen csúszhat hiba. Így aztán ha valamilyen pénzügyi gond lép fel, akkor annál nyomasztóbbat elképzelni sem lehet. Hatványozottan igaz ez a helyzet akkor, ha családos emberről beszélünk, hisz sok esetben az ő vállán nyugszik az egész família eltartásának terhe. Ha pedig családról van szó, akkor rögtön el is érkeztünk a második – és a harmadik – leggyakrabban felmerülő problémához, ez pedig nem más, mint az elköteleződés kérdése. Ilyenkor ugyanis nem csak arról van szó, hogy fel kell adnia a jól megszokott szabadságát, de az is kétségeket támaszt, hogy vajon hosszútávon megfelelő társ tud-e lenni. Arról nem is beszélve, hogy a párkapcsolatból egy idő után jó eséllyel család lesz, az apaság pedig talán az egyetlen olyan kihívás egy férfi életében, amely folyamatos aggódással és vívódással jár. Ne gondoljuk tehát egyetlen percig sem, hogy az erősebbik nemnek nincsenek problémái. Nagyon is vannak és rendkívül fontos, hogy legyen kivel megosztaniuk, mert ha mindig magukba kell zárniuk a gondjaikat, az előbb-utóbb felemészti őket.