A legtöbben azt gondolják, hogy manapság sokkal nyitottabb az emberek gondolkodása, nem ragaszkodunk annyira a hagyományokhoz és vagyunk annyira toleránsak, hogy el tudjuk fogadni, ha nem mindenki vallja ugyanazokat a nézetek, mint mi. A valóság azonban az, hogy még napjainkban is megbélyegzik azokat az egyéneket és párokat, akik személyes vagy akár praktikus okokból nem hajlandóak a széles körben elfogadott társadalmi normák szerint élni az életüket.
Amikor két ember egymásra talál, a család, a rokonok, barátok és ismerősök egyaránt gratulálnak és örömüket fejezik ki a pár boldogsága láttán. Ha azonban a fiatalok néhány év elteltével még nem házasodtak össze, sőt, még az eljegyzés sem került szóba, a környezetükben élők rosszallóan csóválják a fejüket. Természetes, hogy nagyanyáink még a számunkra „ősi világnak” minősülő időkből hoztak magukkal egy, a miénktől teljesen eltérő értékrendet, így számukra talán érthetetlen ez a „vadházasság”. Azonban nemcsak a jó öregek kezdik ki ilyenkor az addig boldogan élő nőt és férfit, hanem szinte mindenki: a szülők már az unokákat követelik, ami persze csak úgy képzelhető el meggyőződésük szerint, hogy a pár minél hamarabb egybekel isten és ember előtt, a baráti társaságból fölénykedni kezdenek azok, akik már megházasodtak vagy épp tervezik az esküvőt, a rokonság pedig azzal élcelődik, hogy a kapcsolat nem lehet valami komoly, a házasságra pedig azért nem került sor, mert valamelyik, vagy épp mindkét fél retteg az elkötelezettségtől.
Ne feledjük azonban, hogy ha mi magunk boldogok vagyunk a kapcsolatunkban, akkor mindez mit sem számít. Teljesen más a helyzet viszont abban az esetben, ha a két ember közül az egyik mindenképp házasodni akar, a másik viszont ódzkodik még a gondolattól is. Az ilyen kellemetlen élethelyzeteket elkerülhetjük azzal, ha már az ismerkedés elején őszintén beszélünk a vágyainkról és elképzeléseinkről a másikkal. Alapvetően tehát két választási lehetőségünk van: hagyhatjuk, hogy a minden irányból ránk nehezedő nyomás rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra, vagy figyelmen kívül hagyhatjuk a társadalmi beidegződéseket és élhetünk továbbra is elégedetten, szeretetben, papírral vagy papír nélkül!