Anya születik

A várandósság olyan különleges állapot, amely folyamatos testi-lelki átalakulásokkal jár, ezáltal – minden szépsége mellett – igen megterhelő is a kismama számára. Éppen ezért nem árt, ha megtanulunk ráhangolódni a „ritmusára”.

A hormonális változások következtében sokaknak már a várandósság elejétől különböző nehézségekkel, kellemetlenségekkel (hányinger, fáradtság, alvászavarok, emésztési problémák stb.) kell megküzdeniük. A baba növekedésével pedig egyre nehézkesebbé válik a mozgás, a különböző tevékenységek elvégzése sokkal több időt, energiát vesz igénybe, így a kismama gyakran fáradtnak, kimerültnek érzi magát. A fáradtság fontos jelzőfunkciója a szervezetünknek: azt jelzi, hogy pihenésre, regenerálódásra van szükségünk.

A túlfeszített munka, a kikapcsolódás hiánya, az állandó stressz nemcsak a kismama szervezetét terheli meg jelentősen, hanem a magzatét is. Az anya méhében lévő kisbaba fokozatosan egyre több mindent ért meg a külvilág történéseiből. Pontosan érzi azt is, ha az édesanyja fáradt, ideges vagy éppen szorong. A stresszhormonok a feszültséggel teli anyai szervezetből a méhlepényen keresztül bekerülnek a magzat véráramába is. Így a magzat az anyáéhoz hasonló érzéseket vagy egyfajta globális nyugtalanságot élhet át, s ezt legtöbbször intenzív mozgással, rúgásokkal jelzi. Jó, ha tudjuk, hogy kisbabánknak hozzánk képest sokkal több időre van szüksége ahhoz, hogy újra megnyugodjon, és biztonságban érezze magát.

Egyes kutatások szerint a terhesség alatti folyamatos stressz károsan befolyásolhatja a magzat idegrendszeri fejlődését, és ez később depressziót, szorongást, cukorbetegséget vagy magas vérnyomást okozhat. Más vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a várandósság alatt átélt stressz kihathat a baba születés utáni alvásritmusára, érzelmi és értelmi fejlődésére is, továbbá károsan befolyásolhatja a gyermek immunrendszerét, fokozva az asztma és az allergiás megbetegedések kockázatát.

A kismamának tehát egy új életritmust kell kialakítania, s ebben kell, hogy legyenek szünetek. Sokak számára ez az első lemondás, amelyet meg kell tenniük gyermekük érdekében. Nem muszáj mindenkinek abbahagynia a munkát a babavárás alatt, de fontos, hogy a kismamának legyen elegendő lehetősége a pihenésre. Természetesen nagyon egyénfüggő, hogy kinek mi jelenti a valódi pihenést: egy kellemes a sétát a friss levegőn, egy tea melletti beszélgetést a barátnőkkel, netán olvasást, zenehallgatást. Azonban mindennél fontosabb, hogy a leendő anya időnként lehetőséget tudjon teremteni egy kis elvonulásra, amikor minden mást kizárva átadhatja magát a nyugalomnak, és eközben bensőséges kapcsolatba kerülhet a kisbabájával.

Egy gyermek születése a legnagyobb ajándék, amelyet az ember kaphat, ugyanakkor ez az egyik legjelentősebb krízist teremtő tényező a családok életében. Az első gyermek érkezésével a nő anyává, a férfi apává válik, a párkapcsolatból pedig család lesz. Mindez olyan nagy mértékű változást von maga után, amelyre lelkiekben is fel kell készülni.

A legnagyobb változás, amely minden másra kihatással van, hogy a fogantatás pillanatától kezdve a szülők felelősek gyermekük testi-lelki jólétéért. A várandós anyák számára ezért különösen fontos, hogy megtalálják annak a módját, ahogyan ráhangolódhatnak erre az újfajta szerepre. Mint minden másban, ebben is nagy egyéni különbségek mutatkoznak: van, aki könnyebben vált, és van, akinek ez kimondhatatlanul nehéz.

Anyáink, nagyanyáink, barátnőink, akik már megküzdöttek a saját kríziseikkel, ilyenkor gyakran sietnek ellátni minket jó tanácsaikkal. Hallgassuk meg őket szeretettel, hiszen jót akarnak, de ebben a helyzetben is az a leginkább célravezető, ha sikerül megtalálnunk a saját megoldásainkat. Hallgassunk az ösztöneinkre, figyeljünk a testünk-lelkünk jelzéseire, és találjuk meg a saját egyensúlyunkat! Szükség esetén szakember támogatását is kérhetjük, különösen azokban az estekben, ha valamilyen nehezen feldolgozható trauma ért minket a várandósság idején.

A baba születését követően az a legfontosabb, hogy megszülessen az anya is: az anya, aki bízik magában, a saját döntéseiben, és képes elfogadni az anyasággal járó változásokat – az örömöket és a lemondásokat egyaránt.

Vélemény, hozzászólás?