Annak a tudatosítása, hogy magad vagy boldogulásod kulcsa, szárnyakat adhat, de éppúgy tehetetlenségbe is merevíthet. Tegyél róla, hogy legyen időd azon gondolkodni, mekkora hatalom alkotni, és mit is alkotsz szívesen, örömmel.
Hiszem, hogy tényleg minden lehetséges, ami végigfut az agyadon, amit képes vagy elképzelni (erről bővebben itt olvashatsz). Miért ne abban hinnél, hogy megújíthatod az életed, hogy sikeres lehetsz, vagy éppen, hogy a lehető legteljesebb bőségben élhetsz? Ez is egy szándék, egy nagyon is tudatos szándék, ezzel kezdődik a siker útja. Ha ezek a vágyak, törekvések, hitek képezik a gondolataid kiindulópontját, és nap mint nap foglalkozol ezzel, a gondolatok törekvése megtalálja az optimális módot a szándék és a tett létrehozásához. De a folyamatnak könnyűnek, egyszerűnek és vidámsággal teltnek kell lennie, hiszen a boldogság nem végcél, azt az utazás alatt kell elérned!
Persze jogosan felmerül a kérdés, hogy a mostani valóságodból, a sok nehézségből meg félnivalóból hogyan hámozz ki valamiféle gyermeki lelkesedést vagy humort, amely megszépíti az utazást? A gondolataid kifejeződése azok a szavak, amelyeket használsz, és ezek töltése határozza meg, mennyi életenergiát, mennyi szeretetet tudsz magadba fogadni (a szavaid árulkodnak például arról, hogy mennyire vagy nyitott és alázatos). A szeretet pedig olyan minőség, ami felszabadít a bilincseidből, megtisztít és átalakít. Az a tudat(osság), amelyet a szeretet ural, nem fél semmitől és bármit lehetségesnek tart.
Amikor feltöltöd a tudatodat szeretettel (önmagad, mások és az emberiség felé egyaránt!), egyszerűen tudod, hogy nincs mitől félned. Ha mentessé válsz az aggodalmaktól, kétség, gyanakvás, kritika és ítélkezés nélkül létezel, – még ha ki is zökkentenek – állandóan visszatérsz saját belső középpontodba, és így képes vagy úgy teremteni, ahogy az Neked megfelel. Olyan energiatérben élünk, ahol választásainkkal határozzuk meg életünk alakulását. Az energiát nem érdekli, miként vélekedsz róla, a „kérd és megadatik” törvényszerűség mentén működik. Ez akkor is így van, ha saját felelősséged szerepét teljességgel elutasítod vagy közömbös maradsz iránta.
Egyetlen lehetőséged van, ha tudatosan megválogatod szavaidat, gondolataidat és cselekedeteidet, és szeretettel töltöd fel azokat. Semmit sem tapasztalsz önmagadtól függetlenül, mindenhez van közöd. A figyelmed a teremtőerőd: ami a fejedben jár, amilyen gondolatokkal időt töltesz, pont olyan a lelkivilágod, olyan a közérzeted, valamint a környezeted, a partnereid és a barátaid is a belső világodat tükrözik vissza. Azért élünk a Földön, hogy megtanuljuk a szeretet nyelvét, és ezzel átéljük a boldogságot.