Az egyik legfontosabb és legelterjedtebb zátonyépítő korall, más néven karfiolkorall, szoros partnerséget mutat bizonyos szimbiotikus algafajokkal, és ezek a kapcsolatok az elmúlt 1,5 millió évben intenzív éghajlati ingadozások periódusaiban fennmaradtak.
Az eredmények azt sugallják, hogy ezek a korallok és szimbiotikus algáik képesek lesznek alkalmazkodni az óceán felmelegedésének mai növekedéséhez, legalábbis az elkövetkező évtizedekben. A karfiol korallok – amelyek a Pocillopora nemzetségbe tartoznak – elágazó korallok, amelyek kritikus élőhelyet biztosítanak a világ halainak egynegyedének és sokféle gerinctelen állatnak, például homárnak, tengeri sünnek és óriáskagylónak. Gyakori az egész Indo-Csendes-óceánon – a régió Kelet-Afrikától, északtól Indiáig és Délkelet-Ázsiáig, Ausztrálián át és Hawaii-on átfogva – képes hosszú távú elterjedésre és gyors növekedésre, így az első fajok közé tartozik, amely újraépítheti a tájfunok és a tömeges korallfehérítés és a halálozás által károsított zátonyokat.
„Megállapítottuk, hogy a Pocillopora szoros kapcsolatot tartott fenn a Cladocopium nemzetség bizonyos algafajaival a Föld éghajlatán ismétlődő oszcillációk miatt” – mondta Todd LaJeunesse, biológiai professzor. „Megállapításaink megerősítik, hogy ezek a kapcsolatok mennyire stabilak és ellenállóak a hosszú idő alatt.” LaJeunesse elmagyarázta, hogy a korallok több száz-százezer egyedet tartalmaznak, úgynevezett polipokat. Apró, egysejtű algák, úgynevezett dinoflagellátok, ezekben a polipok szövetében élnek, színüket adják a koralloknak, és a fotoszintézis termékei révén az állatok energiaigényének akár 90% -át is ellátják. Ezek a dinoflagellátumok jelentősen befolyásolják a korallok képességét a környezeti stresszorok kezelésére.