A második világháború vége óta azok a szervezetek, amelyek igyekeznek elérni üzleti céljaikat, nevezetesen a nagyobb piaci részesedést, nagyobb hozamot, és a jobb árfolyam-különbözeteket, ráébredtek, hogy e célok elérése csak a befelé koncentráló menedzsmentrendszerekről a kifelé koncentrálókra való áttéréssel lehetséges.
A befelé koncentrálás oda vezet, hogy a szervezet nem figyel a piac változásainak új követelményeire. Ha viszont nagy figyelmet szentelünk a külső vevők szükségleteinek, akkor egyenes úton haladhatunk a piaci sikerek felé. A külső vevők koncepciójának elfogadása oly módon, hogy figyelembe vesszük a belső vevők igényeit, hatékony ösztönző erő, amely a szervezet minden tagjának ténykedését fokozza. Ahhoz, hogy a minőség javításának koncepcióit és eszközeit azokon a termelőfolyamatokon túl is alkalmazhassuk, amelyekre eredetileg tervezték őket, le kell győzni a három kulcsfontosságú különbség – együttműködés, kézzelfoghatóság és ismétlődés – okozta akadályokat.
Ehhez az szükséges, hogy rávilágítsunk a háttérben meghúzódó munkafolyamatokra és/vagy meghatározzuk a megfelelő mérésmódokat. A teljesítménymérés teljes eszköztárának megragadása gyakorta csak megvalósíthatatlan álomkép. A mérések használata a folyamat, végtermék, valamint végeredmény szintjén olyan logikai keretet nyújt, amely felfoghatóvá teszi a teljesítményt az objektíven mérhető dimenziókon túl is. Valamennyi szervezet megragadhatja a TQM által kínált előnyt mindenféle versenyhelyzetben, ha felismeri a kulcsfontosságú különbségeket a különböző típusú munkafolyamatok között, és legyőzi a felmerülő akadályokat.