Bizonyára ön is tudja, hogy a japán kultúra egyedülálló és különleges, még az ázsiai országok kultúrájától is különbözik. A japán nép a legnagyobb hangsúlyt a nemzedékek közötti kapcsolatra, valamint a gyermekek nevelésére fektetik. A szülők mindent elkövetnek azért, hogy gyermekük becsületes, tisztességes legyen felnőttként.
Régen, de napjainkban is a japán nők legnagyobb feladatuk a gyermek nevelése, ezért a múltban előfordult olyan, hogy a gyermek hamarabb kezdet el beszélni, mint járni. Az édesanyák a gyermek három éves koráig idejének minden részét kizárólag a kicsi nevelésére szentelni, ritkán fordul elő olyan, hogy a gyermeket nagyszülőkre bízzák, vagy óvodába viszik. Azonban az óvodákban is megfelelő nevelésben részesülnek, hiszen a gyermek érzelemvilágát részesítik előnyben, azért, hogy felnőttként megállja a helyét a nagyvilágban. Az óvodai intézményekben tilos a gyermekeknek a játékokat a földhöz vágni, mivel ez által tanítják meg nekik az embertársaikkal, állatokkal, növényekkel való bánásmódot.
A kutatások során kiderült, hogy a japán szülők semmilyen esetben sem kiabálnak a gyermekkel, de fizikai büntetéseket sem alkalmaznak. Úgy gondolják, hogy a negatív megjegyzések rossz hatással vannak a gyermekre, ezért nem kritizálják a kicsi viselkedését. A gyermekeket már kicsi koruktól kezdve arra tanítják, hogy udvariasan viselkedjen, figyelmesek legyenek az embertársaikkal szemben, valamint, hogy a viselkedésük senki számára ne legyen zavaró tényező. A gyermek a szülő tekintetéből megérti, hogy nem cselekedett helyesen, és mindent elkövetnek azért, hogy a hibát jóvátegye. A japán nevelési módszer hatékony, hiszen a japán gyermekekből művelt, kommunikatív felnőtt válik.