Már régóta folyik arról a vita, hogy egy gyermek fejlődésében minek van nagyobb szerepe: a genetikai tényezőknek, vagy sokkal inkább a környezetnek, amelyben az illető kiskorú nevelkedik? Pontosan a mai napig sem lehet meghatározni az arányokat, ugyanis a pszichológusok véleménye még mindig igencsak megoszlik a téma kapcsán.
Azt viszont végső soron nem lehet kétségbe vonni, hogy mindkét tényezőnek meghatározó szerepe van a gyermek egészséges fejlődése szempontjából. Nézzük azonban, hogyan vélekedett a téma kapcsán minden idők egyik legközismertebb és legmegosztóbb pszichológusa, Sigmund Freud. Freud szerint a gyerekkor első szakasza az orális fázis, amikor a kicsik szinte mindent a szájukba akarnak pakolni, legyen szó akár ételről, akár egy játékról, egyszerűen olyan, mintha mindent meg akarnának kóstolni. A kicsik ebben a korban így ízlelgetik az őket körülvevő világot. Azok a felnőttek, akikben, kiskorukban erősen rögzült ez az időszak felnőttként is rendelkeznek majd valamilyen orális kényszerrel, például lehet, hogy dohányozni fognak, vagy az is előfordulhat, hogy az illető kényszeresen fog enni, még akkor is, amikor éppenséggel már nem is éhes.
A neves pszichológus meglátásában a második az anális korszak, a gyerekek ugyanis többnyire életüknek e szakaszában – 2 és 4 év között – tanulják meg használni a bilit. Ha a gyermek mégsem akarja megszokni a székletürítés civilizált módját, két féleképpen reagálhat. Semmilyen módon nem lesz hajlandó elvégezni a dolgát, inkább visszatartja a székletét (az ilyen gyerekek egyébként Freud szerint felnőtt korukban nagyon aprólékosak, szorongóak és antiszociálisak lesznek). Míg azok, akik gyerekként nem hajlandóak elfogadni a bilit, mint használati eszközt, ehelyett inkább sorozatosan bepiszkolják a nadrágjukat, nagyobb eséllyel válnak szemtelenné, valamint kevésbé lesznek empatikusak, mint társaik. A harmadik szakaszban – 4 és 6 éves koruk között – a kicsik felfedezik a nemi szerveiket, ezt hívja Freud fallikus korszaknak. A negyedik szakaszt a szakember lappangási időnek minősítette, szerinte ugyanis 6 és 12 éves kor között a kiskorúak nem mennek át semmilyen jelentős változáson pszichoszexuális fejlődés szempontjából. A gyermekkor ötödik és egyben utolsó szakasza tulajdonképpen a pubertáskort jelöli, azaz a 12 és 18 év közötti periódust öleli fel. Ez a második nemi fázis Freud szerint, ekkor ugyanis a kamaszokat már felnőtt nemi vágyak jellemzik.