Céljaink elérése egyszerre lehet felemelő és roppant megterhelő feladat, az, hogy miképp viszonyulunk ehhez, az viszont jó pár tényező függvénye. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a szürke hétköznapokba belefáradva, hosszú évek után egyszer csak azt mondják maguknak: elég volt. Most jött el a változás ideje, ám ahelyett, hogy kis lépésekben, előre megfontoltan kezdenének bele az új életükbe, azonnal gyökeres változást akarnak.
Ez pedig általában gyors kudarchoz vezet, hisz a mentalitás, a gondolkodásmód és az egész bioritmus ilyenkor egy jól megszokott, unalmas, monoton életre van berendezkedve, ebből pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra kirántani. Ilyenkor a legfontosabb azt szem előtt tartani, hogy a változás egy maraton – véletlenül sem sprint -, és ehhez időre, valamint rengeteg türelemre van szükség. No és alapos tervezésre. Persze bele lehet vágni úgy is, hogy majd lesz valami, ám ilyenkor az első akadálynál, vagy nehezebb időszaknál ott a kihátrálás esélye, hiszen felkészületlenül ér minket a probléma. Emiatt a legjobb, ha mindig pár lépéssel előre gondolkodunk. Ugyancsak kardinális kérdés maga a cél, amit el szeretnénk érni.
Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy valóban az a vágyunk, vagy csak valaki, vagy valakik hatására léptünk a változás mezejére. Mert ha ez utóbbi áll fenn, akkor nem érezzük magunkénak az utunk, emiatt aztán sokkal kevésbé leszünk kitartóak. Mindig a saját akaratunk lebegjen a szemünk előtt, még akkor is, ha a barátok, családtagok esetleg másképpen gondolkodnak. Kis lépésekkel kezdjünk neki, hiszen szokni kell a változásokat. A túl nagy falat a torkunkon akadhat és ha így járunk, akkor visszamenekülünk a jól megszokott életünkbe, amit olyannyira magunk mögött akartunk hagyni. Inkább tartson kétszer annyi ideig az út, de járjuk végig. Ha pedig hibát vétünk, elbizonytalanodunk, akkor ne marcangoljuk magunkat. Fogadjuk el, hogy ez a folyamat része, és minél előbb lépjünk tovább.