Úgy tartja a mondás, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó, és a szájhagyomány útján terjedő tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a párkapcsolatok, ahol valamelyik fél szünetet kér, azok az esetek többségében valójában már véget is értek.
Ennek alapvetően egyszerű oka van, ugyanis az olyan mély problémákat, amelyek odáig vezetnek, hogy a – papíron ideiglenes – különlét tűnik az egyetlen vállalható megoldásnak, általában csak mélyíti a felek közti távolság. Legtöbbször akkor áll elő az egyik fél ilyen kéréssel, amikor bizonytalanná válik az érzéseit illetően, vagy szeretné megtudni, hogy hogyan érezné magát ha egyedül lenne, mert a boldogtalanságáért a párkapcsolatát – illetve a másik felet – tartja felelősnek. Hogy van-e, illetve lehet-e visszaút a szünetelésből, akkor tulajdonképpen csak azon múlik, hogy mi volt annak az eredeti célja. Ha valóban csak annyi, hogy a pár egyik tagja meg akar bizonyosodni arról, hogy jó irányba tart így az élete – és ahhoz, hogy ezt átlássa, szüksége van egy kis egyedüllétre -, akkor nem esélytelen a dolog, ám a legtöbbször a szünet kérése csupán kényelmes megoldás azok számára, akik nem merik, vagy nem akarják kimondani, hogy véget szeretnének vetni a kapcsolatnak.
Ilyen esetekben – ha mi vagyunk a passzív fél – nem igazán tudunk mit tenni, a legbölcsebb lépés ilyenkor az, ha teret adunk a másiknak, ám mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a méltóságunkat megőrizzük. Aki menni akar, azt el kell engedni, és ez ugyan egy ezeréves bölcsesség, de nagyon is igaz. Ám ha egyértelmű, hogy a párunk érzelmei irányunkban nem változtak, hanem inkább bizonytalanságról. vagy élet közepi válságról van szó, akkor sokkal szerencsésebb, ha kontrollált körülmények közé szorítjuk a szüneteltetést. Ehhez a legjobb, ha egy párterapeuta segítségét igényeljük, aki segít abban, hogy a külön töltött idő tényleg hasznosan, és azzal teljen, hogy mindenki rátaláljon a maga igazságára, és arra, hogy hogyan is szeretné tölteni a következő éveket, évtizedeket. Ezek az önismereti utazások néha fájdalmasak, ám nagyon hasznosak tudnak lenni, hisz bármilyen jó is – volt – egy kapcsolat, a boldogságáért elsősorban mindenki maga felelős.