Manapság szinte minden második ember késik, általában 10-15 percet, amit elegáns késésnek neveznek, de olyan is van, aki szeret fél órákat is késni. A szülők gyermekeiknek már egészen kiskoruktól kezdve azt tanítják, hogy a késés illetlenség, és általában minden gyereket a pontosságra tanítanak, viszont vannak olyan gyerekek, akik az iskolából is nap mint nap késnek, és ezek a gyerekek felnőttként is késős típusok lesznek.
Ezzel ellentétben vannak olyanok is, akik mániákusan pontosak, és mindig abban a percben érkeznek, amikor kell, pontosan érkeznek a munkába, pontosan érkeznek a megbeszélésekre és pontosan érkeznek vacsorára is. Az ilyen emberek nehezebben viselik azt, ha barátaik és családtagjaik 10-20 perceket késnek, hiszen úgy gondolják, hogy a másik félnek nem is fontos a megbeszélt találkozó, és ráérnek perceket késni. Ha valaki 30 perc fölött késik, akkor az valóban az udvariatlanság kategóriájába tartozik, hiszen több mint 30 percet már a forgalmi dugóra sem lehet ráfogni, és nincs olyan vészhelyzet, amit telefonhívás nélkül rá lehet fogni valamire, hiszen manapság már könny üzenni valakinek, ha közbejött valami.
Néhányan nem gondolnak bele abba, hogy a másik embernek sincs feltétlenül ideje arra, hogy megvárja az ő 30-40 perces késését. Az is örökké egy rejtély marad, hogy honnan van az embereknek annyi bátorságuk, hogy megengedjék maguknak, hogy más idejével játszanak. Általában a késős emberek elintézik annyival a bocsánatkérést, hogy „én egy ilyen késős típusú vagyok”, viszont nem lehet mindenre ez a magyarázat, hiszen udvariatlanság megváratni az embereket. Az 5-6 perces késés talán még az elegáns késés kategóriájába tartozik, viszont ennél több, 10,20,30 perces késés már kissé idegesítő és fárasztó lehet a másik fél számára.