Rengeteg olyan berögzült tévhit létezik, ami évtizedek óta velünk él és sokak életét megnehezíti. Ilyen a saját ingatlan vásárlása – amely Magyarországon gyakori cél, holott tőlünk nyugatabbra nem fektetnek ekkora hangsúlyt a kérdésre -, de ugyanígy példaként említhetnénk az autó kérdését is.
Fiatalon persze érthető, hogy szinte mindenki szeretne egy saját járgányt, hiszen valahol a szabadság egyik megtestesítője. Ha ugyanis van saját kocsi, akkor oda megyünk, ahová szeretnénk, nem vagyunk ráutalva senki másra és a világ egyszeriben kinyílik előttünk. Erre azonban tökéletesen alkalmas egy vérbeli első autó, aminek sem a megvásárlása, sem a fenntartása nem okoz különösebb anyagi terhet. Ahogy telnek az évek, úgy változnak az elvárások is és míg régen boldogan szálltunk be a 20 éves négykerekűbe is, ma már új autót szeretnénk, de legalábbis olyat, ami minden igényünket kielégíti. Viszont ezzel párhuzamosan a felnőtt lét már nem a szabadság kereséséről szól, hiszen alig van szabadidőnk, a saját jármű tehát maximum munkába járáshoz kell, no meg néha hétvégente egy-egy kirándulás alkalmával.
Azzal azonban sokan nem számolnak, hogy egy újabb, nagyobb, erősebb modell nem csak akkor drága, amikor megvesszük, hanem a fenntartása is komoly összegeket emészt fel. A biztosítási díj, az évente esedékes olajcsere, a kötelező szervizek mind-mind komoly összegeket emészthetnek fel, sőt, ha nagyobb méretű kerekekről van szó, akkor bizony egy új gumiabroncs garnitúra is jelentős kiadás lehet. Aktív használat mellett persze ezek a költségek indokoltnak tekinthetők, ám ha csak azért tartunk autót, hogy legyen és hogy hetente-kéthetente használjuk a nagybevásárláshoz, akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy valóban megéri-e. Az ezzel kapcsolatos kalkuláció nem olyan bonyolult, mint gondolnánk, egyszerűen a vételárat, a költségeket osszuk le megtett kilométerre és nézzük meg, hogy ha hosszú távon taxival járnánk ehelyett, akkor mennyi idő alatt érnénk el ugyanazt az összeget.