A főiskolai érettségi szezonja az érzelmek végső hullámvasútja az új ballagók és szüleik számára. Fontos életszakaszt jelent, amely sok büszkeséget és izgalmat hoz magával, ugyanakkor sok bizonytalanság is jön vele, mivel ezek az új érettségizők megpróbálják elindítani szakmai karrierjüket egy rendkívül versenyképes munkaerőpiacon.
Nem számít, hány éves a gyermeke, a szülők mindig arra törekednek, hogy tanácsot adjanak, vagy segítséget nyújtsanak, amikor gyermekük küzd. De amikor az új ballagó gyerek álláskereséséről van szó, akkor tényleg nem tud rajta segíteni. A főiskola azokra a tanulmányi területekre összpontosít, amelyek sokat taníthatnak a hallgatóknak arról, hogyan készüljenek fel egy bizonyos karrierre, de nem feltétlenül fedik le az adott tanulmányi területen való elhelyezkedés folyamatát. Míg sok főiskolán és egyetemen karrier-erőforrás-központ működik, amelynél több alkalmazott is van, fontos megjegyezni, hogy e központok munkatársai több ezer hallgatóval dolgoznak. Nem feltétlenül az a feladatuk, hogy minden hallgatóhoz forduljanak, és segítsenek nekik egyénre szabott álláskeresési stratégiát összeállítani.
Végül a hallgatóknak kell kezdeményezniük, ha többet akarnak megtudni a karriertervezésről és az álláskeresésről. Ha nem az iskolában végezte a kutatást, az érettségi után egy kis időt kell rá szánni. Nem arról van szó, hogy jelentkezni kell a kívánt iparág minden megnyitásakor, és arra várni, hogy ki hívja vissza. Az új érettségizőknek össze kell állítaniuk az álláskeresési stratégiát, és ki kell emelniük saját lehetőségeiket. Azt mondjuk az összes ügyfelemnek, hogy állítson össze egy listát azokról a vállalatokról, ahol dolgozni szeretnének. Ha e társaságok bármelyike elfogadja jelentkezését, jelentkezhet, de a lista fő célja az, hogy hálózatot alakítson ki ezen vállalatokról.