Mindannyian hallottunk már az ősi Mezopotámiáról. Mezopotámia egy közel-keleti terület az ókorban. Földrajzi értelemben, egy hordalékkal feltöltött síkság volt, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók között feküdt, és felölelte a mai Irak, valamint Törökország és Szíria egy részét. A szó görögül folyóközt jelent.
A világ egyik legősibb civilizációjáról van szó, amely egyedi a történelemben. Mezopotámiát, számos ókori civilizáció népesítette be és hódította meg. Az első nép a sumer volt, majd következtek az akkádok, babilóniaiak, asszírok, perzsák, hettiták és médek. A lakóházak egy központi épület, a templom köré épültek. Az évtizedek során ezek a központok, városokká fejlődtek, amelyeket fallal vettek körül. Ekkor született meg egy új igazgatási forma, az állam. A gazdaság, öntözéses földművelésen alapult, amelynek védelmét és irányítását meg kellett szervezni. A szervezői feladatokat a királyok és a hivatalnokok látták el. Az i.e 4. Évezred közepére már a különböző városállamok, nagy hatalommal rendelkeztek. A legfontosabb társadalmi központok Eridu, Ur, Uruk, Lagas és Girszu voltak.
A mitológia szerint Uruk adott otthont Gilgamesnek, az egyik leghíresebb mezopotámiai hősnek. A kisebb paraszti birtokokon és a templomgazdaságban történt a termelés, az állami hivatalnokok irányítása alatt, és a templomgazdaság egy önálló egységet alkotott. Nagy Sándor hódítása után Mezopotámia nagy része a perzsa Párthus Birodalom része lett, melynek központja Ktésziphón volt. Mezopotámia északnyugati része azonban római fennhatóság alá került. Miután a korai kalifák az egész Perzsa Birodalmat egyesítették és még tovább növelték, Mezopotámia újra egyesült, ám két provinciaként kormányozták: Észak-Mezopotámia és Dél-Irak (Bagdaddal, e várost a perzsák építették, majd később a kalifák fővárosa lett).