Házi kedvenceink összeszoktatása

Amikor egy házi kedvenccel élünk, ő is családtaggá válik, belakja az otthonát, és valljuk be, az esetek nagy részében élvezi a megkülönböztetett figyelmet. Ám bármikor alakulhat úgy az élet, hogy a gazdik úgy döntenek, hogy tovább bővül a família és egy újabb négylábú érkezik a házhoz.

Ilyenkor mindig vegyül némi izgatottság is az öröm mellé, hisz nagy kérdés, hogy vajon hogyan fogadja majd a régi az újat. Alapvetően abban, hogy egy meglévő kutya mellé hozunk egy másikat, vagy a cicánk mellé egy ebet – illetve fordítva -, nincs nagy különbség. A közhiedelemmel szemben az sem különösebben fontos, hogy egy nagytestű kutya mellé jön egy kistestű, az elfogadás nem ezen múlik, és a módszert sem ezek alapján kell megválasztani. A legfontosabb, hogy lépésről lépésre, lassan, türelmesen haladjunk.

Ha meglévő felnőtt eb mellé kölyköt hozunk, akkor jó eséllyel nem lesz semmi probléma és villámgyorsan elfogadja a nagy az új jövevényt, mert az esetek túlnyomó többségében a kicsikben nem látnak vetélytársat a felnőttek. A későbbiekben – a kamaszkor elérésénél – persze lehet egy kis dominanciaharc, de ezt általában gond nélkül lerendezik egymást közt a kutyák. Ha menhelyről hozunk egy már kifejlett, korosabb kutyát, akkor óvatosan, felügyelettel engedjük össze őket, és ha minden rendben megy, akkor is tartsuk rajtuk a szemünket még jó ideig, hogy ha valami gond lenne, akkor azonnal közbe tudjunk lépni. Semmiképp se kivételezzünk az új családtaggal, mert az csak viszályt szít. Ha kell, válasszuk szét őket és csak naponta rövid időre engedjük össze, hogy szép lassan szokják egymás jelenlétét. Problémás esetben hetekig is eltart a folyamat, ne essünk kétségbe, ez teljesen normális. A kutyát és macskát szoktatunk össze, a módszer hasonló, csak még nagyobb elővigyázatosságot igényel, hisz a cica jóval védtelenebb. Lépésről lépésre haladjunk, dicsérjünk ha jól reagálnak egymásra, de ha feszültséget érzünk, akkor zárjuk őket külön és később folytassuk, ne erőltessünk semmit, mert nem lesz jó vége. A legtöbb esetben – főképp nyugodt temperamentumú kutyánál – az összeszokás pár óra alatt megvan, ám előfordul, hogy hosszabb időt vesz igénybe. Legyünk nagyon türelmesek és következetesek, és a siker előbb-utóbb garantált.