Ha megkérdezünk több embert, hogy mi a célja az életben, akkor a különböző specifikus válaszok – pl. saját ingatlan, vagy egy sportautó – mellett a leggyakrabban azt a választ fogjuk hallani, hogy boldogok szeretnének lenni.
A tudományt már régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a boldogság valójában mit is takar, és elérhető-e olyan formájában, ami hosszú távon fenntartható. Hisz bizonyára sokan tapasztaltuk már meg azt a felemelő, örömteli érzést, amit mondjuk egy nagy vizsga sikeres teljesítése után éreztünk, vagy amikor egy hosszú hónapok óta húzódó projekt végre lezárásra került a munkahelyünkön – netán megkaptuk a hőn áhított előléptetést -, ám azt is jól tudjuk, hogy az ilyenkor érzett eufória az nem tart túlságosan sokáig. Eltelik pár óra, esetleg egy-két nap, és a – nevezzük így – boldogság helyét átveszi a jól ismert aggódás, hisz továbblépünk, és már a következő cél lebeg a szemünk előtt, már a további terveket kezdjük el megvalósítani.
Azaz ezt a fajta boldogságérzetet csupán ideig-óráig tudjuk birtokolni, és emiatt van az, hogy az emberek többsége mindig valami jövőbeni történéstől teszi függővé az elégedettségét. Majd amikor meg tudom venni azt a házat, majd amikor már ennyit és ennyit fogok keresni, majd ha végre el tudtam menni ide és ide nyaralni, akkor majd boldog leszek. Ám hiába is következik be bármelyik, az örömünk ismételten csak rövid ideig tart majd. Eközben pedig telnek a napok, a hetek, a hónapok és az évek, és elmennek mellettünk az igazán fontos dolgok. A világ és a modern társadalom persze szinte rákényszerít minket arra, hogy termeljünk, és az anyagi javakban lássuk az életünk célját, ám valójában a boldogság azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk azzal a pillanattal, amit épp megélünk. Biztonságban tudjuk magunkat és a szeretteinket, és le tudunk lassítani annyira, hogy értékeljük az élet apró örömeit. Amíg ezt nem érjük el, addig mindig csak arról szólnak a mindennapjaink, hogy egy távoli jövőben elérendő célért harcolunk. Persze ezt is tanulni kell, és nem is egyszerű kiszakadni a mókuskerékből, ám folyamatos önképzéssel, meditációval sikerrel járhatunk.