Az óceánokban az éghajlatváltozás következtében az oxigénhiányos vizek terjeszkedésével biológiai értelemben nagy nyertesek lehetnek a likacsosházúak egyes fajai (egyfajta egysejtű eukarióta), amelyek ilyen körülmények között fejlődnek.
Egy új cikk, amely két likacsosházú fajt vizsgál, megállapította, hogy nagy metabolikus sokoldalúságot mutatnak, hogy hipoxiás és anoxikus üledékekben virágozzanak, ahol kevés vagy egyáltalán nincs oldott oxigén, arra következtetve, hogy ezek hozzájárulása a tengeri ökoszisztémához az oxigénhiányos terjeszkedés növekedésével az előhelyek számát is növeli. Ezenkívül a tanulmány megállapította, hogy az a sok stratégia, amelyet ezek a likacsosházúak alkalmaznak az alacsony és az oxigénmentes körülményekhez való alkalmazkodáshoz, megváltoztatják az eukarióták evolúciójával és sokféleségével kapcsolatos klasszikus nézetet. Ez a klasszikus nézet azt feltételezi, hogy az oxigén növekedése a Föld rendszerében oxigént lélegző mitokondriumok megszerzéséhez vezetett, egy sejt azon részéhez, amely a sejt biokémiai reakcióit működtető kémiai energia legnagyobb részét előállítja.
A vizsgálatban található likacsosházúak „tipikus” mitokondriális hordozó eukarióták. Ez a két likacsosházú azonban belélegzi a nitrátot és oxigén hiányában energiát termel, egyikük anoxikus környezetet kolonizál, gyakran nagy mennyiségű hidrogén-szulfiddal, amely eukariótákra általában mérgező kémiai vegyület. „A bentikus likacsosházúak valóban sikeres mikrobiális eukariótákat képviselnek, változatos és kifinomult metabolikus adaptív stratégiákkal”, amelyeket a tudósok csak most kezdenek felfedezni – írták a szerzők a cikkben. Ez azért fontos, mert a tudósok széles körben tanulmányozták a likacsosházúakat a múltbeli okeanográfiai és éghajlati viszonyok értelmezéséhez.