A géleket úgy állítják elő, hogy a polimereket folyadékokba keverik, és olyan anyagokat hoznak létre, amelyek mindenhol hasznosak. A kutatók orvosi vegyületeket kívánnak kifejleszteni azáltal, hogy összekeverik a gyógyászati vegyületeket, és injekciókat adnak a betegeknek, hogy a gél hónapok alatt felszabadítsa a hatóanyagot, hogy elkerüljék a heti vagy napi tűszúrást.
„Szobahőmérsékleten készíthetünk megfelelő lassú felszabadulású géleket, de miután beadtuk őket, a testhő gyorsan feloldja őket, és túl gyorsan felszabadítja a gyógyszereket” – mondta Eric Appel. A Nature Communications folyóirat február 2-án megjelent cikkében Appel és csapata részletesen bemutatja a hőálló, injektálható gélek előállításának sikeres első lépését a termodinamika törvényeinek hajlítására tervezett főzettel. Appel a szabálysértés mögött álló tudományt a dzsem elkészítésének analógiájával magyarázta: a szilárd összetevőket vízbe öntik, majd melegítik és kevergetik, hogy jól összekeveredjenek. Ahogy a keverék lehűl, a dzsem megszilárdul, amikor a molekulák összekapcsolódnak.
A dzsemes-példa két termodinamikai fogalomból áll – az egyik az entalpia, amely az anyaghoz hozzáadott vagy az anyagból levont energiát méri, és a másik az entrópia – kölcsönhatását szemléltet, amely leírja, hogy az energiaváltozások miként teszik az anyagot molekuláris szinten többé-kevésbé rendezetté. Appelnek és csapatának olyan gyógyszert kellett készítenie, amely nem olvadt meg, így elveszítette időre-felszabadító tulajdonságait, amikor a hűvös szilárd anyagot a test felmelegítette. Ennek elérése érdekében a Stanford csapata két szilárd összetevőből – polimerekből és nanorészecskékből – készített gélt. A továbbiakban ezt a gélt próbálják továbbfejleszteni.