Az énidő tulajdonképpen az az idő, amelyet önmagadra szánsz, és a feltöltődést, lelki békét, a pihenést, az önismeretet, szolgálja, saját magunkra fordított minőségi időt jelent. Ez alatt bármit csinálhatunk, vagy ha arra vágyunk, nem csinálunk semmit.
Sokan hajlamosak vagyunk lebecsülni az énidő fontosságát, esetleg bűntudatot érzünk, amiért vágyunk arra, hogy időnként otthagyjunk mindent és nyugodt körülmények között pihenjük ki a zűrzavaros mindennapok során ránk nehezedő nyomást. Önmagában az még nem magunkkal töltött idő, ha valamilyen házimunkát végzünk egyedül, vagy egyszerűen egyedül töltjük a hétvégét. Minden ember más és más: van, akinek naponta elég néhány perc magány a feltöltődéshez, másnak ennél jóval többre, több időre, eltávolodásra van szüksége a napi gondoktól. Az magunkra fordított énidőnek számos jótékony hatása van: segít lazítani, újraindítja agyunkat, segít megfigyelni és megérteni a bennünk zajló folyamatokat, segít a problémamegoldásban, jót tesz kapcsolatainknak is.
Ha kiegyensúlyozottak vagyunk, az közvetlen környezetünkre is jó hatással van. A legjobb kapcsolatban is szüksége van mindkét félnek arra, hogy időnként egymaga legyen. Ez ijesztő is lehet azoknak, akik félnek az egyedülléttől, félnek magukra maradni a saját gondolataikkal. Azért is fontos néha egyedül lenni, hogy le tudjunk lassítani, odafigyeljünk a belső hangunkra: mi az, amit igazán szeretnék? Az énidő lényege, hogy ilyenkor nem másokért vagyunk. Meg kell tanulni nemet mondani és időnként saját magunkat előtérbe helyezni. Aki azt mondja, nincs időm „énidőre”, annak van rá a legnagyobb szüksége. Akkor tudunk adni, ha van miből. Ezért is fontos, hogy feltöltődjünk, figyeljünk magunkra, mert ha felborul a belső egyensúlyunk, akkor elfáradunk, kiégünk és rosszabb esetben betegség figyelmeztet arra, hogy ideje többet törődnünk magunkkal.