Az álom és az álmosság

Mindannyian jól ismerjük azt az érzést, amikor majdnem leragad a szemünk, és mindent megadnánk egy óra pihenésért. A túlhajszolt mindennapokban a rohanásé és a teljesítésé a főszerep, nem csoda hát, hogy a legtöbb ember kialvatlan. Ennek nem csak a fáradtság a következménye, de a türelmetlenség, a koncentrálóképesség hiánya is.

Fontos lenne tehát, hogy a napi alvásmennyiség tekintetében elfogadható óraszámot érjünk el. Ez korosztályonként változó, s míg az átlagembernek körülbelül nyolc órára van szüksége, addig ez a korral együtt egyre csökken. Persze az sem mindegy, mivel töltöttük a napot, ugyanis ha fizikálisan illetve szellemileg nagyon lestrapáltuk magunkat, akkor bizony ennél jóval több időt is az ágyban tudunk tölteni. S ha már alvásról esik szó, akkor nem mehetünk el az álmok mellett. Vannak, akik egyáltalán nem álmodnak, mások napi rendszerességgel, és akár teljes részletességgel fel is tudják idézni a látott képeket, vagy a megélt érzelmeket. Az álom tulajdonképpen nem más, mint a napi események feldolgozása.

Nem ritka, hogy olyan traumák, nehéz élethelyzetek és félelmek jelennek meg álmainkban, amelyekkel képtelenek voltunk akár évek, évtizedek alatt megbirkózni. „Az álom válasz azokra a kérdésekre, amelyeket még fel sem tudtunk tenni”- és ez valóban így is van. Ha jobban odafigyelnénk álmainkra, rájöhetnénk, mit akar belsőnk súgni nekünk, életünk mely területére kellene jobban odafigyelni, vagy miként lehetne elengedni, feldolgozni a bennünket foglalkoztató dolgokat. Álmodni valóban nem mindig jó, de a rossz álmok is tanulsággal szolgálnak, hiszen felhívják figyelmünket arra, mi zajlik lelkünk legmélyén. Ez pedig a legjobb út ahhoz, hogy sikerüljön feldolgozni a problémákat, traumás élményeket. A pihentető, nyugodta alvás érdekében célszerű rituálészerűen felkészülni az éjszakákra. Ez lehet egy jó könyv, egy meleg fürdő, vagy egy finom tea elkortyolgatása.

Vélemény, hozzászólás?