Ahhoz, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben tegye, az organizmusoknak ki kell vonniuk a környezetükből származó jeleket. A folyamatos éghajlatváltozással ezeknek a jelzéseknek az időzítése, mint a meleg napok felhalmozódása, gyorsan változik.
A kutatók hálózata, amely az évszakos események példátlanul nagy adatkészletén dolgozik, kimutatta, hogy a fajok tevékenységének időzítése nem képes lépést tartani a jelzéseikkel, és hogy az aktivitás gyors elmozdulása tükrözi a múlt evolúcióját. A megfigyelt lokális alkalmazkodási minták jelentős nyomot jelentenek a természet naptárában, így a természeti események időzítésének földrajzi eltérései erőteljesebbé válnak tavasszal és kevésbé kifejezettek ősszel. Mivel a szervezetek úgy fejlődtek, hogy a különböző területeken eltérő módon reagáljanak, további fejlődésre lesz szükség ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új éghajlathoz. A természetben a fajok tevékenységét a környezetükre időzítik. Ahhoz, hogy a növények virágozzanak, a madarak szaporodjanak, követniük kell a környezetükben található jelzéseket.
„Az egyik ilyen utalás a hőmérsékletre vonatkozik: meleg években minden típusú esemény korán, hideg időben pedig későn fordul elő” -magyarázza Tomas Roslin professzor, a tanulmány egyik vezető szerzője, aki ikerkutatói csoportokat vezet mind a Helsinki Egyetemen, mind Uppsalában, a Svéd Agrártudományi Egyetemen. Mivel az évszakok nyomon követése ennyire fontos, a természet szelektálható. Ennek eredményeként a fajok reakciónormái adaptálhatók helyi környezetükhöz. Adott irányváltással az egyének az egyik helyen jobban eltolhatják tevékenységük időzítését, mint egy másik helyen. Mi történik akkor, ha a helyi környezet megváltozik – ahogy ez most az egész világon történik? A kérdés megválaszolására a kutatók alaposan összegyűjtötték a szovjet jelenségek százainak megfigyelését évtizedek alatt, a volt Szovjetunió több száz helyszínén.