Óriási dilemma minden szülő számára, hogy a gyermekének milyen tudást adjon át, és milyen értékek legyenek fontosak a nevelése során. Annak érdekében, hogy majd sikeres ember lehessen a jövőben, el kell sajátítania olyan képességeket, amik segítenek helytállni a nagybetűs életben.
A világ azonban folyamatosan változik. Azoknak az elveknek a többsége, amit nagyszüleink – sőt, a szüleink – tanultak és tanítottak, sajnos már nem feltétlen állják meg a helyüket. Igaz ez például a pénzügyekre, és a saját anyagi helyzetünk kezelésére is. Egy generációval korábban még máshogy lehetett vagyont építeni, hisz ekkor már a takarékoskodás klasszikus formái sokkal kifizetődőbbek voltak. A lekötött pénzekre nem ritkán tíz százalék körüli éves kamat volt, mára ez elenyészően alacsony. De nem csak a pénzre igaz ez, hanem az ingatlanvásárlásra, vagy épp a szakmaválasztásra. Az ezredforduló előtt, ha a fiatalok kitanultak egy mesterséget, akkor nem kellett azon aggódni, hogy lesz-e munkájuk, el tudnak-e helyezkedni majd. Magától értetődő folyamatok voltak ezek.
Ellenben ma már egész más a helyzet. A párkapcsolatoktól kezdve a karrierépítésen át, a befektetésekig bezárólag a sikeresség kulcsa az alkalmazkodóképességben rejlik. Annál kisebb az esélye annak, hogy elbukjunk, minél gyorsabban tudunk reagálni egy megváltozott helyzetre. Ha a főiskola első félévében rádöbbenünk, hogy nekünk ez a szak nem tökéletes – csak éppen jó -, akkor váltani kell, azonnal. Ha egy munkahelyen azt látjuk, hogy jól keresünk, de szakmailag nem lehet előrébb lépni, akkor tovább kell lépni. Ha a mesterségünk egyszerre már nem piacképes, akkor rögtön képezni kell magunkat. Az állandóság egyre ritkább, a biztonságot pedig már nem is ez jelenti, hanem az, hogy egyetlen élethelyzettől sem ijedünk meg, hanem késlekedés nélkül reagálunk és a megoldást keressük. Ezt az életszemléletet kell átadni a következő generációnak, mert ez a boldog élet egyik legfőbb alappillére.