A mobilitási magatartás lehet a kulcs az egyéni jólét előrejelzéséhez

Sandrine Müller, az Adattudományi Intézet posztdoktori munkatársa és Heinrich Peters, a Columbia Business School (CBS) doktorjelöltje által vezetett kutatócsoport a mobilitási magatartást a jólléthez kapcsolta, a különböző típusú mobilitási magatartások (pl. a szállítás során töltött idő, a meglátogatott helyek száma és a teljes megtett távolság), valamint a jólét számos mutatója (pl. depresszió, magány és stressz) szempontjából.

Müller, Peters és társaik az Európai Journal of Personality egyik különszámában publikálta eredményeit. A mobilitási magatartás és a közérzet közötti összefüggések vizsgálatához Müller, Peters és munkatársai az Egyesült Államok egyik nagy egyetemének 2319 pszichológus hallgatójának kérdőívét és GPS-adatait vizsgálták. A vizsgálat kezdetén a kutatók összegyűjtötték a hallgatók jelentését a magány és a depresszió általános szintjéről. Ezenkívül a hallgatók okostelefonjaikkal naponta négyszer válaszoltak a szorongásukkal, az affektusukkal, a stressz szintüket és az energiájukkal kapcsolatban következő két hét során.

A vizsgálat egyedülálló aspektusa, hogy a GPS (Global Positioning System) adatokat is összegyűjtötték ez idő alatt. A GPS-adatokat a mobilitási magatartások több mérőszámává alakították át, amelyeket három nagy típusú mobilitási mintára sűrítettek: távolság (az egy személy megtett távolságához kapcsolódó viselkedés), entrópia (az ember különböző helyeken eltöltött idejének megoszlása) és rutin (egy személy mobilitási szokásainak szabályszerűsége). “Miután összekapcsoltuk ezeket a mobilitási mintákat a résztvevők jólétének pontszámával, azt tapasztaltuk, hogy a mobilitás mind a napi, mind pedig az összesítés szintjén a jóléthez kapcsolódott a vizsgálati időszak során” – mondta Müller.

Vélemény, hozzászólás?