Nagyon sok vallás létezik, és manapság nem olyan könnyű dolog az sem, hogy az egészet számon tartsuk. Vannak azonban olyan világi szinten is elismert vallási vonalak, amelyeknek a létjogosultságát senki nem vonja kétségbe. Ezek általában különböznek egymástól, viszont vannak bennük olyan elemek, motívumok, amelyek közösek. Erre a dologra felhozhatjuk példának a különböző eszközök használatát.
A mala például egy olyan eszköz, amely szinte minden vallási irányzatban fellelhető, függetlenül attól, hogy európairól, vagy ázsiairól beszélünk-e. A három legnagyobb világvallás, vagyis a hinduizmus, a buddhizmus, és a kereszténység mindegyike használja ezt a tárgyat. Igaz, hogy mindegyiknél másfajta neve van, de ugyanazt a célt szolgálja: az imák mondásával és a szemek morzsolgatásával egy olyan vibrációt létrehozni, amely segít felszabadítani a tudatot, és felvennie a kapcsolatot egy magasabb, szakrális energiával. Természetesen, mindhárom vallásban más- és más imák többszöri elmondása hozza meg ezt a dolgot, a lényeg mégis ugyanaz marad mindhárom esetben.
Bár ezt lehet, hogy a keresztények tagadnák, de a katolikus vallásban használatos rózsafüzér az indiai nagy vallásokból „öröklődött át”, mint ahogyan sok más motívum is. Mivel megvannak ezek a hasonlóságok, már ezek alapján is el lehet indulni, hogyha a vallások közti párhuzamokról beszélünk. Akármennyire is tagadnánk, az európai kultúra (és egyben az európai vallások) alapjait a keleti kultúra határozta meg. Amikor ezt a két nagy kultúrát hasonlítják össze, akármilyen szempontból is, akkor legtöbbször sajnos a különbségekre fektetik a hangsúlyt, és megfeledkeznek az előbb is említett nagyon fontos hasonlóságról.