Paul Tupper és Caroline Colijn, a Simon Fraser Egyetem professzorai azt találták, hogy a fizikai távolságtartás univerzálisan hatékony a COVID-19 terjedésének csökkentésében, míg a maszkok hatásai inkább helyzetfüggők.
A kutatók kifejlesztettek egy modellt, hogy teszteljék az olyan intézkedések hatékonyságát, mint a fizikai távolságtartás és a maszkok, ha azokat különféle körülmények között használják. Lapjuk november 19-én jelent meg az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája (PNAS) folyóiratában. Bevezetik az „R esemény” fogalmát, amely várhatóan azoknak az embereknek a száma, akik egy rendezvényen egy személytől megfertőződnek a COVID-19-el. Tupper és Colijn olyan tényezőket vizsgál, mint az átvitel intenzitása, az expozíció időtartama, az egyének közelsége és a keveredés mértéke – majd megvizsgálják, hogy az egyes körülmények között mely módszerek a leghatékonyabbak az átvitel megakadályozásában. A kutatók különböző események, például partik, étkezések, éjszakai klubok, tömegközlekedés és éttermek jelentéseinek adatait vizsgálták.
A kutatók szerint az egyén esélye a COVID-19 fertőzésére nagyban függ az átviteli sebességtől és az időtartamtól – az adott körülmények között eltöltött idő mennyiségétől. Az eseményeket telített (nagy átviteli valószínűség) vagy lineáris (alacsony átviteli valószínűség) kategóriákba sorolták. A magas átviteli beállításokra példák voltak a bárok, éjszakai klubok és a túlzsúfolt munkahelyek, míg az alacsony átviteli beállítások közé tartozik a maszkokkal történő tömegközlekedés, az éttermekben való távolságtartás és a szabadtéri tevékenység. Olyan helyiségekben, ahol keveredés van, és az átvitel valószínűsége magas, például zsúfolt beltéri munkahelyeken, bárokban, éjszakai klubokban és középiskolákban, a szigorú társadalmi elszigetelés segíthet csökkenteni a COVID-19 terjedését.