A grönlandi jégtakaró lyukai nagyobbak, mint azt korábban gondolták

Azok a lyukak, amelyek felszíni olvadékvizet visznek a grönlandi jégtakaró aljába, az úgynevezett moulinok, sokkal nagyobbak, mint azt korábban gondolták – derült ki egy új tanulmányból, amely megfigyelésen és első kézből végzett felmérésen alapul, amelyet egy csapat végzett, az Arkansasi Egyetem geológusainak részvételével.

Az extra mennyiség befolyásolhatja a grönlandi jégtakaró stabilitását és azt, hogy milyen gyorsan csúszik a tenger felé. A csapat tanulmányozta a moulinok mérete és a bennük lévő vízmélység napi változása közötti kapcsolatot a nyári olvadási szezonban. A tudósok úgy vélik, hogy a moulinok megnövekedett vízmélysége, és ezért a nyomás megnöveli a tenger felé történő mozgásának sebességét, ahogyan egy jégkocka is könnyebben csúszik egy vékony vízrétegen. De mostanáig keveset tudtak a moulinok tényleges méretéről és arról, hogy mennyi vizet tudnak megtartani. “Összehasonlítottuk modelljeinket a vízszint helyszíni megfigyelésével, és úgy tűnt, hogy a moulinok belsejében valóban hatalmas mennyiségekre lesz szükségünk a viszonylag kisebb vízvariációk előállításához” – mondta Matt Covington, a geotudományok docense a Geophysical Research Letters folyóiratban.

“Aztán amikor visszatértünk a következő évben, és felfedeztünk egy moulint, az óriási volt. Volt olyan eset, amikor a modell megjósolta, és kimentünk a terepre, ezután kiderült, hogy igaza van.” A csapat 2018 októberében és 2019 októberében két utat tett meg a grönlandi jégtakaróhoz. Minden út során köteleket és más mászóeszközöket alkalmaztak, hogy 100 métert két különálló moulinba tereljenek, majdnem elérve a vízszintet. “Ez megfélemlítő” – mondta Covington, egy tapasztalt barlangkutató. “Visszatértünk a szélre, és csak azt láttuk, hogy a kékes jég lefelé halad, ameddig csak a szem ellát, aztán van egy nagy feketeség, és időnként a jég összeomlása hallatszik, ami elég idegesítő.”

Vélemény, hozzászólás?