Köztudott, hogy a nők alacsonyabb bért kapnak, a munkaerőpiacon hátrányosabb a helyzetük, ezért őket a férfiaknál nagyobb mértékben sújtja a szegénység. A feminista szociológusok szoros összefüggést látnak a szegénység, a nők hátrányos társadalmi helyzete és a prostitúció között. Maggie O’Neill, a Staffordshire-i Egyetem oktatója Feminizmus és Prostitúció (2001) című művében azt állítja, hogy a prostitúció mint megélhetési forrás a kapitalizmus patriarchális alapokra épülő rendszerére adott válasz.
Ennél jóval egyszerűbben így definiálhatnánk a prostitúciót: olyan nemi aktus, illetőleg annak bármely formája, amelyet az egyik fél szolgáltatásszerűen nyújt anyagi ellenszolgáltatás fejében, változó ügyfelek számára. A prostitúció hátterében a nőket és gyermekeket (általában a gyengébbeket) kíméletlenül kizsákmányoló, tárgyként, nemegyszer vagyontárgyként használó hatalmi fölény áll.
Nemzetközi kutatások szerint a prostituáltak 80-90 százaléka gyermekkorában szexuális és fizikai visszaélések áldozata volt; úgy nőtt fel, hogy számára mi sem természetesebb, mint hogy használják őt. Betlen Anna azoknak, akik a prostitúciót önként választó prostituáltakra hivatkoznak, emlékezetébe idézi, hogy az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) adatai szerint Nyugat-Európában évente 500 ezer kényszerített kelet-európai prostituáltat adnak el.
Hozzávehetjük ehhez még az unión belülieket meg a harmadik világból érkezőket: a nőkereskedelem minden évben százezrével szedi áldozatait. És az is tudható, hogy hazánk hagyományosan mind forrás-, mind cél-, mind pedig tranzitországként jelentős szerepet játszik a nemzetközi leánykereskedelemben.