Amikor egy családban megszületik az első baba, akkor a szülők – és persze a nagyszülők – egész napja a pici körül forog. Aztán ahogy telnek-múlnak a hónapok, és a csecsemőből totyogó lesz, úgy lenne igénye az anyukának – és az apukának – némi szabadidőre.
A szerencsésebbek gyermeke ebben a korban már pár perceket minden gond nélkül eljátszik önállóan, anélkül, hogy igényelné a társaságot, ám ebben a kritikus időszakban el kell fogadni, hogy a gyerkőcnek a legtöbbször társaságra van szüksége ahhoz, hogy játszani tudjon, ezek pedig ilyenkor még szinte csak a szülők lehetnek. Az óvodás kortól kezdve viszont ez megváltozik, hisz bekerül egy közösségbe, ahol nagyon sok mindent megtanul a társas együttlét alapvető szabályairól, és a közös játékról. Ilyenkor még ritkán halljuk a gyermek szájából, hogy unatkozik, ám amikor elkezdi az iskolát és a napjai egyre sűrűbbé válnak, úgy sűrűsödik majd ez a mondat is, a szülő legnagyobb rémületére.
Ennek egyszerű az oka, ugyanis napjainkban az iskolások időbeosztása rendkívül szoros. A suli mellett különórák, sportfoglalkozások, netán némi nyelvtanulás, vagy zenei képzés is zsúfolódik a napba, így aztán nem is nagyon van üresjárat, amiben valahogy le kell foglalnia magát a gyereknek. Aztán amikor ez mégis megtörténik, akkor döbbenünk rá, hogy annyira el van szokva attól, hogy feltalálja magát egyedül, hogy nem is nagyon megy neki. Ilyenkor persze megesik rajta a szívünk és kitalálunk valamilyen szórakozást – rosszabbik esetben nézhet mesét, vagy valamilyen filmet -, ám a helyzet az, hogy a fejlődése szempontjából roppant fontos lenne, hogy időnként hagyjuk unatkozni. A kezdeti nyűg után ugyanis az agy átkapcsol kreatív módba, és előtör a gyerekből a kíváncsiság, és a felfedezés iránti vágy, ami aztán – számára – pompás kalandokhoz és tapasztalatokhoz vezet. Az, hogy ha ezeket a napokat hagyjuk neki megélni, a felnőttkori problémamegoldó képességének igen nagy segítség, arról nem is beszélve, hogy a kreativitását is erőteljesen fejleszti. Egy dolog fontos csupán, hogy amikor unatkozik, akkor kellő mennyiségű lehetősége – azaz játéka – álljon rendelkezésre, a többit már megoldja az agya.