Ma már egyre több ember él egészségtudatosan: odafigyel az étkezésére, a rendszeres testmozgásra és a megfelelő vitaminpótlásra. boldogok vagyunk, ha orvossal csak a kötelező szűrővizsgálatok alkalmával találkozunk. Bizonyos embereknél ez pont fordítva működik: tesznek azért, hogy betegek legyenek. Ez a Münchausen-szindróma.
A Münchausen-szindróma a nagyotmondásáról és lódításáról híres német katonatiszt, Münchausen báróról kapta a nevét. A szindrómát Richard Asher brit pszichológus jegyezte le először, akinek három páciense, akárcsak a szindróma névadója, kitalált tünetekkel és betegségekkel mentek orvostól orvosig, nem riadva vissza olykor fájdalmas vizsgálatoktól sem. A szindrómában szenvedők nem létező tüneteik részletes ecsetelésével, akár önbántalmazással (megvágják magukat, szándékosan romlott ételt fogyasztanak, indokolatlanul szednek be gyógyszereket) is próbálják magukra vonni az orvosok figyelmét. Nem riadnak vissza a vizsgálatok, leletek meghamisításától manipulálásától sem. Általában olyan egészségügyi problémákkal jelentkeznek az orvosnál, amelyek okát nehéz vizsgálatokkal ellenőrizni, például fejfájás, különböző rohamok, ájulások.
Készségesen vetik alá magukat mindenféle vizsgálatnak, legyen az bármilyen kellemetlen vagy kockázatos. A rendellenesség kialakulásában gyerekkori trauma, hosszantartó súlyos betegség, önértékelési zavarok, szeretethiány, fokozott stressz is közre játszhat. Gyakran orvostól orvosig, korháztól kórházig járnak, ha fény derül a pszichés rendellenességre, új orvost keresnek. Ritkább, de súlyos zavar a helyettesítő, vagy átruházott Münchausen szindróma, amikor a beteg nem saját betegséget kreál magának, hanem a védekezésre képtelen, kiszolgáltatott szeretteinek, leggyakrabban anya a gyermekének okoz vagy súlyosbít betegséget. A bántalmazás lehet tettlegesség, éheztetés, mérgezés.